2012. október 26., péntek

Kezdjük a kályhától!

Sok célom van, de két alapvető. Szeretnék egy saját otthont, és szeretnék lefogyni 30-40 kilót.

A leendő otthonommal kapcsolatban annyi elvárásom van, hogy legyen kényelmes és tiszta - érezzem magam igazán OTTHON! Azt nem határozom meg, hogy ház legyen vagy lakás - mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya,- valamint a földrajzi elhelyezkedést sem határozom meg. Lehet a szomszéd utcában, más településen, de akár bárhol a Földgolyón, ahol Sorsom van...Ez legyen meglepi!!! Meg az is meglepi, hogy hogyan fogok hozzájutni - ugyanis "reálisan" semmi esély rá - dehát egy Istennőtanonc nem reális :)

Úgy gondoltam, hogy a kályhától fogok indulni: először is megnézem, hogy milyen félelmek és ellenállások vannak bennem a teremtőképességemmel kapcsolatban. Mit ne mondjak találtam egy párat, annak ellenére, hogy bő két évtizede, hogy először hallottam azt a mondatot: te teremted a saját világodat.

Amikor lassan kimondtam magamban, hogy "Én vagyok a teremtő, én teremtem a saját világomat", akkor fájdalmat és szorítást éreztem a napfonati csakrám környékén. Nem vagyok egy nagy csakra-szakértő, de úgy tudom a személyes hatalom érzése ehhez a csakrához tartozik. Figyeltem a fájdalmat, és kopogtatással próbáltam csökkenteni. Ahogy csökkent a szorítás hirtelen észrevettem (csukott szemmel csináltam a gyakorlatot), hogy a bal oldalam előtt van egy vastag szürkésfekete fal-szerű valami. A jobb oldalam előtt nincs ilyen, és ott egy nagyon szép tájra láttam rá, de nem tudtam odamenni, mert a fal szerű izé megakadályoz. Többször is próbáltam, de úgy jártam, mint egy légy: mindig visszapattantam. Próbálkoztam, valamelyest csökkent is a fal sűrűsége, de még mindig ott van. Fogalmam sincs mi lehet ez, mindenesetre dolgozom rajta.

Figyelem a falat, kopogtatok, és ilyeneket mondok:

Bár fogalmam sincs mi ez a fal, de hajlandó vagyok elengedni...
 Lehet, hogy régen meg akart védeni valamitől, de most megköszönöm neki és elengedem...
 Többé nincs rá szükségem, hogy megvédjen a saját teremtőképességemtől...
Akkor is jó ember leszek, ha teljesülnek a vágyaim...
Nyugodtan megengedhetem magamnak a teremtőképesség használatát...

Délutánra már könnyebbnek érzem magam, elmúlt a feszültség, de a fal még megvan...

Dolgozom rajta tovább :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése