Pár nap múlva lejár a 30 napos kihívás!
Hát nem gondoltam, hogy ez lesz belőle!! Valami olyasmire számítottam, hogy rózsaszín-szeretet felhőben úszom majd, vagy ilyesmi, ehelyett alig volt időm valamire is, mert sorjáztak az ötletek. Mindenesetre fordulatot vett az életem, ha nem is olyat, mint amire számítottam!!
a legjobb viszont az, hogy megtanultam a szeretere fókuszálni, napjában sokszor megkérdezem magamtól, hogy hogyan is állunk? Mennyi szeretet, öröm, hála stb van bennem ebben a pillanatban?
Nem lebegek örökké - az valahogy nem is volna természetes - de ha túlságosan belealudnék a pillanatba, akkor sokszor oldalbabök egy belső ujj :) : Hé, ébresztő! Fókuszálj a szeretetre!!
A lázas alkotás ellenére a külső dolgaim is viszonylag jól alakulnak, legalábbis ahhoz képest, amilyen siralmas volt a helyzet az utóbbi időben. Érdemes kitűzni ilyen kihívásokat, mert ténylegesen segít összeszedetnek maradni, és ad egy irányt ami felé az ember lánya mehet - legalábbis belső irányt. És ettől kívül is belendülnek a dolgok!!!!
Most megyek, megfürdetem a kislányomat. Olyan egy tünemény!! Minden pillanatban hálát adok a gyerekeimért!!
Valahogy összehozom azt az otthont magunknak!!!!!!!! Megérdemlik a gyerkőceim, hogy szép otthonuk legyen!!!!!
2012. november 27., kedd
2012. november 22., csütörtök
17 -18-19.nap: Még mindig tart!
Még mindig tart a kreatív ötletek hatalmas áramlása!!
Tegnap annyi ötletem támadt, hogy egész nap hol ebbe, hol abba kaptam bele, teljesen elfeledkezve magamról. Olyan sok mindent akartam egyszerre csinálni, hogy elborított a teendők hada. Nem figyeltem eléggé a kislányomra sem - pedig nyilvánvalóan ő az első. Mondjuk baj nem lett belőle, eljátszott szépen egyedül, csak én maradtam le róla, hogy figyeljem milyen csodálatos kis lény!! Nem ő veszített, hanem én!!
Épp ezért este, amikor elaludt, leültem és listába szedtem a teendőimet. Felállítottam egy fontossági sorrendet. Megállapodtam magammal, hogy nem kell mindent feltétlenül két nap alatt megcsinálnom - adok magamnak időt.
És még egy fontos: HA HÁROM NAP/HÉT/HÓNAP MÚLVA NINCS EREDMÉNY NEM HAGYOM ABBA!!!
Ez egy nagy lecke nekem!! Ha valami nem hoz gyorsan eredményt, akkor hajlamos vagyok azt gondolni: ez biztos nem az én utam, keressünk mást!
Krónikus újrakezdő vagyok, de erre most figyelni fogok!! Megacélosítom a kitartásomat!!!
Azokat a feladatokat, amiket előirányoztam magamnak, ráérek megcsinálni! Akár hónapokat is adhatok magamnak!!
Tudatosan figyelek az örömre, tudatosan a jelenlétre, és akkor stressz nélkül, lépésről-lépésre haladhatok! Végül is önmagamon kívül senki sem hajt :)
Tegnap annyi ötletem támadt, hogy egész nap hol ebbe, hol abba kaptam bele, teljesen elfeledkezve magamról. Olyan sok mindent akartam egyszerre csinálni, hogy elborított a teendők hada. Nem figyeltem eléggé a kislányomra sem - pedig nyilvánvalóan ő az első. Mondjuk baj nem lett belőle, eljátszott szépen egyedül, csak én maradtam le róla, hogy figyeljem milyen csodálatos kis lény!! Nem ő veszített, hanem én!!
Épp ezért este, amikor elaludt, leültem és listába szedtem a teendőimet. Felállítottam egy fontossági sorrendet. Megállapodtam magammal, hogy nem kell mindent feltétlenül két nap alatt megcsinálnom - adok magamnak időt.
És még egy fontos: HA HÁROM NAP/HÉT/HÓNAP MÚLVA NINCS EREDMÉNY NEM HAGYOM ABBA!!!
Ez egy nagy lecke nekem!! Ha valami nem hoz gyorsan eredményt, akkor hajlamos vagyok azt gondolni: ez biztos nem az én utam, keressünk mást!
Krónikus újrakezdő vagyok, de erre most figyelni fogok!! Megacélosítom a kitartásomat!!!
Azokat a feladatokat, amiket előirányoztam magamnak, ráérek megcsinálni! Akár hónapokat is adhatok magamnak!!
Tudatosan figyelek az örömre, tudatosan a jelenlétre, és akkor stressz nélkül, lépésről-lépésre haladhatok! Végül is önmagamon kívül senki sem hajt :)
2012. november 19., hétfő
14-15-16 nap Üzletasszony leszek :)
Sok minden történt az elmúlt napokban, de volt egy központi téma.
Bújtam az internetet, gondolkodtam, viaskodtam magammal. Kutattam.Információt kerestem.
Tépelődtem...
Elárulom miről: több MLM-üzletben is voltam régebben. Tudom miről szól, ismerem a buktatóit - de az előnyeit is :)
És akárki akármit is mond, bizony lehet vele keresni. Sokat. Viszont a híresztelésekkel ellentétben dolgozni is kell. Sokat. De ha a cég stabil, akkor a jövedelem biztos. Nekem úgysem lesz nyugdíjam ez fix. Valami megoldás kell és ez elég kézenfekvő. De ott van, hogy rengeteget buktam már, tehát a félelem az utamba áll(t). Most viszont döntöttem! Újra belevágok!! Kiválasztottam azt a céget, ami számomra a legszimpatikusabb. Nem írom le, mert ez nem a reklám helye. Megveszem a fogyi-cuccukat, és belevágok. Ha lefogyok én leszek az élő reklám. Összehasonlítottam az árakat, nem drágább, mint a bolti, úgyhogy rendben van!!
De ez egy dolog. A nagy pénz nyilvánvalóan a csapatépítés. Viszont nagyon sok visszautasítást kaptam már, sok nemet. Megmondom őszintén: félek belevágni...kurvára!!!!
Muszáj átlépnem az árnyékomat. Ha nem kockáztatok nem is nyerek :)
Ráadásul olyan céget választottam, amit mindenki szeret :)))
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik jók voltak az MLM-ben.
Szóval belevágok!!!
Itt nem fogom reklámozni amit csinálok. Ez a blog másról szól.
De ha valakit érdekel kereshet priviben :)))))))
Bújtam az internetet, gondolkodtam, viaskodtam magammal. Kutattam.Információt kerestem.
Tépelődtem...
Elárulom miről: több MLM-üzletben is voltam régebben. Tudom miről szól, ismerem a buktatóit - de az előnyeit is :)
És akárki akármit is mond, bizony lehet vele keresni. Sokat. Viszont a híresztelésekkel ellentétben dolgozni is kell. Sokat. De ha a cég stabil, akkor a jövedelem biztos. Nekem úgysem lesz nyugdíjam ez fix. Valami megoldás kell és ez elég kézenfekvő. De ott van, hogy rengeteget buktam már, tehát a félelem az utamba áll(t). Most viszont döntöttem! Újra belevágok!! Kiválasztottam azt a céget, ami számomra a legszimpatikusabb. Nem írom le, mert ez nem a reklám helye. Megveszem a fogyi-cuccukat, és belevágok. Ha lefogyok én leszek az élő reklám. Összehasonlítottam az árakat, nem drágább, mint a bolti, úgyhogy rendben van!!
De ez egy dolog. A nagy pénz nyilvánvalóan a csapatépítés. Viszont nagyon sok visszautasítást kaptam már, sok nemet. Megmondom őszintén: félek belevágni...kurvára!!!!
Muszáj átlépnem az árnyékomat. Ha nem kockáztatok nem is nyerek :)
Ráadásul olyan céget választottam, amit mindenki szeret :)))
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik jók voltak az MLM-ben.
Szóval belevágok!!!
Itt nem fogom reklámozni amit csinálok. Ez a blog másról szól.
De ha valakit érdekel kereshet priviben :)))))))
2012. november 16., péntek
13. nap: Lehetőségeső
Hirtelen nagyon sok lehetőség bukkant fel az életemben.
Ötletek, felvállalásra váró ügyek, üzleti ajánlatok...
Ma hirtelenjében azt sem tudtam mire is figyeljek. Persze képes vagyok azzal a bizonyossal több lovat is megülni, de nem szeretném, ha a mennyiség a minőség rovására menne.
Ráadásul ott van, hogy ezek mindegyike viszonylag hosszú távú projekt, amivel alapvetően nincs bajom, hiszen két és fél év Gyes van még előttem, úgyhogy ráérek később érő gyümölcsökkel is foglalkozni.
Az elkövetkezendő időszakban eldöntöm, hogy mi az, amivel hosszú távon megéri foglalkozni.
Mindenesetre az nagyon jó, hogy a szeretet -és hála gyakorlatok ilyen történés-hullámokat idéznek elő.
És bizony nem csak lehetőségeket, hanem barátokat is hoz!! Már kb 2 hete, tehát az egész szeretet-kihívás elkezdésekor elindult! Tudvalevő ugyebár, hogy a szülés utáni első hónapok nem éppen a barátokról, barátnőkről szólnak. Hát ez nálam sem volt másképp. Bár az internetnek köszönhetően az ember talán kevésbé érzi magát bezárva. Ettől függetlenül eléggé kiszakadtam az életből. És mostanában a barátaim egyre-másra bukkannak fel!! Szinte nincs nap, hogy ne hallanék egy régi hangot amikor megcsörren a telefon. Jönnek látogatóba. Beszélgetésre vágynak. Hiányzom nekik!! Olyanoknak is, akikről nem is gondoltam volna! Ez olyan jó!! Tényleg áramlik a szeretete!!!!!!!
És így a hála is sokkal de sokkal könnyebben jön!!
Ma kineveztem egy szép rózsaszín rózsakvarcot hálakőnek. Aki látta a Titok c. filmet, az tudja, hogy hálakő bármilyen kő lehet. A lényege, hogy amikor megfogjuk mindig találjunk valamit, amiért hálásak lehetünk! Minél többet vagyok hálás, annál gazdagabbnak érzem magam!!
Hamarosan megjelenik az életünkbe az otthonunk is, és onnantól egy nagyon izgalmas, új fejezet kezdődik :))
Már alig várom!!
Ötletek, felvállalásra váró ügyek, üzleti ajánlatok...
Ma hirtelenjében azt sem tudtam mire is figyeljek. Persze képes vagyok azzal a bizonyossal több lovat is megülni, de nem szeretném, ha a mennyiség a minőség rovására menne.
Ráadásul ott van, hogy ezek mindegyike viszonylag hosszú távú projekt, amivel alapvetően nincs bajom, hiszen két és fél év Gyes van még előttem, úgyhogy ráérek később érő gyümölcsökkel is foglalkozni.
Az elkövetkezendő időszakban eldöntöm, hogy mi az, amivel hosszú távon megéri foglalkozni.
Mindenesetre az nagyon jó, hogy a szeretet -és hála gyakorlatok ilyen történés-hullámokat idéznek elő.
És bizony nem csak lehetőségeket, hanem barátokat is hoz!! Már kb 2 hete, tehát az egész szeretet-kihívás elkezdésekor elindult! Tudvalevő ugyebár, hogy a szülés utáni első hónapok nem éppen a barátokról, barátnőkről szólnak. Hát ez nálam sem volt másképp. Bár az internetnek köszönhetően az ember talán kevésbé érzi magát bezárva. Ettől függetlenül eléggé kiszakadtam az életből. És mostanában a barátaim egyre-másra bukkannak fel!! Szinte nincs nap, hogy ne hallanék egy régi hangot amikor megcsörren a telefon. Jönnek látogatóba. Beszélgetésre vágynak. Hiányzom nekik!! Olyanoknak is, akikről nem is gondoltam volna! Ez olyan jó!! Tényleg áramlik a szeretete!!!!!!!
És így a hála is sokkal de sokkal könnyebben jön!!
Ma kineveztem egy szép rózsaszín rózsakvarcot hálakőnek. Aki látta a Titok c. filmet, az tudja, hogy hálakő bármilyen kő lehet. A lényege, hogy amikor megfogjuk mindig találjunk valamit, amiért hálásak lehetünk! Minél többet vagyok hálás, annál gazdagabbnak érzem magam!!
Hamarosan megjelenik az életünkbe az otthonunk is, és onnantól egy nagyon izgalmas, új fejezet kezdődik :))
Már alig várom!!
2012. november 15., csütörtök
11-12. nap: Elhiszed?
Elhiszed, hogy csodálatos vagy?
Elhiszed, hogy megérdemelsz minden jót az élettől?
Elhiszed, hogy a legjobbat érdemled?
Elhiszed, hogyha igazán bíznál az életben, akkor elhozná Neked azt, amit a legjobban szeretnél - könnyedén és erőfeszítés nélkül?
Elhiszed, hogy nem kell küzdened?
Elhiszed, hogy csak a szeretet létezik?
Elhiszed, hogy sohasem hibáztál?
Elhiszed, hogy nincs bűn?
Elhiszed, hogy szerethető vagy?
Elhiszed, hogy feltétel nélkül szeretnek?
Elhiszed, hogy olyan fontos része vagy a mindenségnek, hogy nélküled hatalmas űr maradna, amit mindenki megérez?
Elhiszed, hogy hatalmasabb, erősebb, gyönyörűbb és értékesebb vagy, mint amit valaha is gondoltál?
Elhiszed, hogy minden érted van és nem ellened?
Elhiszed, hogy nincs halál?
Elhiszed, hogy megérdemelsz minden jót az élettől?
Elhiszed, hogy a legjobbat érdemled?
Elhiszed, hogyha igazán bíznál az életben, akkor elhozná Neked azt, amit a legjobban szeretnél - könnyedén és erőfeszítés nélkül?
Elhiszed, hogy nem kell küzdened?
Elhiszed, hogy csak a szeretet létezik?
Elhiszed, hogy sohasem hibáztál?
Elhiszed, hogy nincs bűn?
Elhiszed, hogy szerethető vagy?
Elhiszed, hogy feltétel nélkül szeretnek?
Elhiszed, hogy olyan fontos része vagy a mindenségnek, hogy nélküled hatalmas űr maradna, amit mindenki megérez?
Elhiszed, hogy hatalmasabb, erősebb, gyönyörűbb és értékesebb vagy, mint amit valaha is gondoltál?
Elhiszed, hogy minden érted van és nem ellened?
Elhiszed, hogy nincs halál?
2012. november 14., szerda
7-8-9-10.nap Tisztíts, tisztíts!!!
Huh, elég sok dolog történt az elmúlt napokban- legfőképp belül.
A szeretet elkezdte tisztító munkáját. Fájt. Érdekes, milyen sokan félnek a szeretetet átélni, nehogy érezni kelljen ezt a fájdalmat. Pedig a szeretet soha sem fáj. SOHA!!
Mindössze annyi történik, hogy a szeretet hatására a szívünket körülvevő falak kezdenek leomlani. Na ez az, ami fáj!! Felépítettük őket, gondosan, évek alatt őrizgettük, nehogy megrepedjenek. Elzártunk mögéjük minden fájdalmat, minden lelki sérülést, fájó emléket. Aztán jön a szeretet és az egészet megrepeszti! Ami mögé volt rejtve kizúdul és tenni kell vele valamit. Vissza lehet menekülni? Vissza hát, épp csak nem érdemes, mert az elfojtott érzések nem tűnnek el. Folyamatosan elő-elő kívánnak törni azért, hogy meggyógyulhassanak.
Nekem most a legfontosabb munkám az volt, hogy semlegesítsem Anyukám két belém programozott mondatát: "Kislányom, neked úgy sem sikerül semmi!" "Úgy sem lesz belőle semmi!"
Rengetegszer hallottam őket, és mivel jó kislány vagyok el is fogadtam és természetesen meg is valósítottam őket az életemben.
Ezeket tisztítottam az elmúlt napokban és közben annyi érzelem szabadult fel, hogy írni sem tudtam, mert mire leírtam volna, már egy újabb réteggel találtam magam szemben.
Először is sok volt bennem a düh. Nem csoda!! Amikor az ember olyanokat hall gyerekkorában, hogy valami rejtélyes oknál fogva mások kivételezett helyzetben vannak, nekik minden csodálatos mód megvalósul, Te meg valamiért a peches kategóriába tartozol és ne is próbálkozz...Hát mi mást idézhetne elő, mint elkeseredést, kétségbeesés, majd tehetetlen dühöt és lázadást. Ez fűtötte kamaszkorom lázadását, és a rengeteg tévutat: azt pontosan tudtam, hogy mit NEM akarok. be akartam bizonyítani, hogy nekem IGENIS sikerülhet, hogy nem vagyok rosszabb, mint a mázlisták. Persze az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve, hiszen a bennem lévő ellenség ellen küzdve akármikor is nyertem volt bennem egy vesztes is. Ezért nem szabad ellenállni a "gonosznak", nem szabad harcolni, mert ha legyőztük önmagunkat, akkor lesz egy részünk, aki győz- de lesz egy vesztes is...Felismerni, átminősíteni, elengedni...Ezek a helyes eszközök, nem a harc!!
Nyilvánvalóan nem jutottam sehova, ha csak valami elől menekültem és nem tudtam mifelé...
Fontos azonban megjegyeznem, hogy felesleges az ilyen démoni szülői üzenetek miatt (így hívja a tranzakció analízis) bárkit is hibáztatni, hisz mindig mindenki azt kapja ami a fejlődése folyamatában a legfontosabb tanulnivaló.
Ráadásul - hogy valami igazán vigasztalót is mondjak - ha ennyire központi helyen van, mondjuk a siker témája az ember életében, akkor igenis sorsfeladat ennek átminősítése sikertelenségből sikerbe. Mindig is reménykedtem ebben, de amikor elolvastam Dan Millmann: erre születtél c. könyvét, és kiderült, hogy 35/8-as vagyok, akkor óriási megerősítést kaptam erről! Életfeladatom a siker, a népszerűség, a hatalom, de nem a gagyi bulvár forma, hanem az IGAZI bőség és hatalom. Ami belső elsősorban.És bennem van, akármennyire is nem érzem még - vagy csak kevéssé érzem :)
Nem kell megszereznem - csak lebontanom az előtte álló falakat, melyek fájdalmas érzésekből és korlátozó hiedelmekből épültek!!
A szeretet elkezdte tisztító munkáját. Fájt. Érdekes, milyen sokan félnek a szeretetet átélni, nehogy érezni kelljen ezt a fájdalmat. Pedig a szeretet soha sem fáj. SOHA!!
Mindössze annyi történik, hogy a szeretet hatására a szívünket körülvevő falak kezdenek leomlani. Na ez az, ami fáj!! Felépítettük őket, gondosan, évek alatt őrizgettük, nehogy megrepedjenek. Elzártunk mögéjük minden fájdalmat, minden lelki sérülést, fájó emléket. Aztán jön a szeretet és az egészet megrepeszti! Ami mögé volt rejtve kizúdul és tenni kell vele valamit. Vissza lehet menekülni? Vissza hát, épp csak nem érdemes, mert az elfojtott érzések nem tűnnek el. Folyamatosan elő-elő kívánnak törni azért, hogy meggyógyulhassanak.
Nekem most a legfontosabb munkám az volt, hogy semlegesítsem Anyukám két belém programozott mondatát: "Kislányom, neked úgy sem sikerül semmi!" "Úgy sem lesz belőle semmi!"
Rengetegszer hallottam őket, és mivel jó kislány vagyok el is fogadtam és természetesen meg is valósítottam őket az életemben.
Ezeket tisztítottam az elmúlt napokban és közben annyi érzelem szabadult fel, hogy írni sem tudtam, mert mire leírtam volna, már egy újabb réteggel találtam magam szemben.
Először is sok volt bennem a düh. Nem csoda!! Amikor az ember olyanokat hall gyerekkorában, hogy valami rejtélyes oknál fogva mások kivételezett helyzetben vannak, nekik minden csodálatos mód megvalósul, Te meg valamiért a peches kategóriába tartozol és ne is próbálkozz...Hát mi mást idézhetne elő, mint elkeseredést, kétségbeesés, majd tehetetlen dühöt és lázadást. Ez fűtötte kamaszkorom lázadását, és a rengeteg tévutat: azt pontosan tudtam, hogy mit NEM akarok. be akartam bizonyítani, hogy nekem IGENIS sikerülhet, hogy nem vagyok rosszabb, mint a mázlisták. Persze az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve, hiszen a bennem lévő ellenség ellen küzdve akármikor is nyertem volt bennem egy vesztes is. Ezért nem szabad ellenállni a "gonosznak", nem szabad harcolni, mert ha legyőztük önmagunkat, akkor lesz egy részünk, aki győz- de lesz egy vesztes is...Felismerni, átminősíteni, elengedni...Ezek a helyes eszközök, nem a harc!!
Nyilvánvalóan nem jutottam sehova, ha csak valami elől menekültem és nem tudtam mifelé...
Fontos azonban megjegyeznem, hogy felesleges az ilyen démoni szülői üzenetek miatt (így hívja a tranzakció analízis) bárkit is hibáztatni, hisz mindig mindenki azt kapja ami a fejlődése folyamatában a legfontosabb tanulnivaló.
Ráadásul - hogy valami igazán vigasztalót is mondjak - ha ennyire központi helyen van, mondjuk a siker témája az ember életében, akkor igenis sorsfeladat ennek átminősítése sikertelenségből sikerbe. Mindig is reménykedtem ebben, de amikor elolvastam Dan Millmann: erre születtél c. könyvét, és kiderült, hogy 35/8-as vagyok, akkor óriási megerősítést kaptam erről! Életfeladatom a siker, a népszerűség, a hatalom, de nem a gagyi bulvár forma, hanem az IGAZI bőség és hatalom. Ami belső elsősorban.És bennem van, akármennyire is nem érzem még - vagy csak kevéssé érzem :)
Nem kell megszereznem - csak lebontanom az előtte álló falakat, melyek fájdalmas érzésekből és korlátozó hiedelmekből épültek!!
2012. november 9., péntek
6.nap: A karma mit akar ma?
Elnézést, ha idétlen a szóvicc, de nem tudtam kihagyni, ráadásul tényleg fedi a ma történteket.
Úgy kezdődött, hogy olvastam egy cikket Müller Pétertől a karmáról. Aztán beszéltem egy barátnőmmel, aki nemrég költözött el és kineziológiát tanul. Azt a fajtát, ami előző életeket is old. El nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan csinálja, de megbeszéltük, hogy nemsokára csinál nekem is egy oldást. (Mellesleg, amióta csinálom a szeretet-kihívást sorra bukkannak fel a régi barátaim!! Ez nagyon jó!!!)
Azt hittem ezzel le van tudva ez a karma dolog - majd oldunk ha itt a barátnőm. De mit ad isten, még kétszer belefutottam egy nap leforgása alatt valami karmás-dologba. Na, ez a szinkronicitás-áradat már meglepett!
Mit jelenthet ez?-morfondíroztam babasétáltatás közben. -Én nem tudom hogyan kell karmát oldani. Illetve dehogy nem tudom, hisz minden nap tulajdonképpen egy karma-oldás, de tudatosan, feladatszerűen még nem csináltam...Bár ha leegyszerűsítve belegondolok: mit is jelent a karma? Hogy olyat tettem (vagy gondoltam), ami most visszaszáll rám. Problematikus. Mondjuk, mint hogy nincs saját lakásom. Ez mitől lehet? Hát...valószínüleg attól, hogy valamikor elvettem mások otthonát, földönfutóvá tettem őket. Ez kínos, de meglehet...Akkor tulajdonképpen hasonló a dolgom, mint a családállításban: elismerni a fájdalmukat és bocsánatot kérni. Sőt, ha már családállítás: lehet, hogy valamelyik ősöm is csinált hasonlót, úgyhogy biztos ami biztos az ő nevében is elnézést kérek. meg mivel idő nincs, ezért a jövőbeli és párhuzamos életeket is beleveszem...ártani nem árthat :)
Ezek után teli lendülettel hazaértünk. A medi elkezdéséig meg kellet várnom amíg elalszik a kislányom.
nekikezdtem Laborszintre mentem (agykontrollosok tudják mi ez) és hívtam a segítőimet. Egy hatalmas rétre mentünk. Megálltam a segítőimmel szemben és szólítottam egykori önmagamat, vagy őseimet, vagy párhuzamos életeimet stb, akik előidézték ezt a karmát. A jobb oldalamon lett egy kb 30 fős csoport. Oké. Most megkértem, hogy jöjjenek azok, akiket bántottam, akik áldozatok. Ekkor érdekes dolog történt. A bal oldalon megjelent kb 8-10 kékes fényű alak - viszont mögöttük egy irdatlan sokaság Több millióan!! Hűha!!!
Odamentem a saját "tettes" csoportomhoz és eléjük álltam. Ránéztem az áldozatokra, és elmondtam nekik, hogyha valamikor elvettem tőlük az otthonukat és földönfutóvá tettem őket, akkor bocsássanak meg! Tudom, mit élnek át, hisz épp most tapasztalom! Úgy éreztem rendben ment! És akkor az áldozataim közül a 8-10 kékes fényű megfordult. Hirtelen rájöttem mi történik!! Ők az én áldozataim ugyan, de én azért tudtam velük ezt megcsinálni, mert az én áldozataim egykor tettesek voltak. És most megfordultak, hogy ugyanúgy ahogy én tőlük, ők is bocsánatot kértek azoktól akiket bántottak! Majd azok is megfordultak, és azok is....
Hú, azért volt ott ez a rengeteg lélek, mert mindenki tettes és áldozat volt egyszerre!! Mégegyszer hűha!!! Micsoda megbocsátás-áradatot indítottam el!!!
Aztán az én kék lelkeim közelebb jöttek és megfogták a kezem. Kört alkottunk és körénk gyűlt a rengeteg többi lélek.Energiát kezdtek sugározni a kör középpontja felé, és ott egy hologram-szerű képben megláttam magamat, ahogy egy ajtó előtt állok kulccsal a kezemben. Rájöttem, hogy az otthonom ajtaja előtt állok, hisz ez a rengeteg lélek most mind épp azon van, hogy segítsen nekem a célom megvalósításában!!
Fantasztikus érzés volt!!!
Tudtam, hogy valóra KELL VÁLNIA!!!!
Úgy kezdődött, hogy olvastam egy cikket Müller Pétertől a karmáról. Aztán beszéltem egy barátnőmmel, aki nemrég költözött el és kineziológiát tanul. Azt a fajtát, ami előző életeket is old. El nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan csinálja, de megbeszéltük, hogy nemsokára csinál nekem is egy oldást. (Mellesleg, amióta csinálom a szeretet-kihívást sorra bukkannak fel a régi barátaim!! Ez nagyon jó!!!)
Azt hittem ezzel le van tudva ez a karma dolog - majd oldunk ha itt a barátnőm. De mit ad isten, még kétszer belefutottam egy nap leforgása alatt valami karmás-dologba. Na, ez a szinkronicitás-áradat már meglepett!
Mit jelenthet ez?-morfondíroztam babasétáltatás közben. -Én nem tudom hogyan kell karmát oldani. Illetve dehogy nem tudom, hisz minden nap tulajdonképpen egy karma-oldás, de tudatosan, feladatszerűen még nem csináltam...Bár ha leegyszerűsítve belegondolok: mit is jelent a karma? Hogy olyat tettem (vagy gondoltam), ami most visszaszáll rám. Problematikus. Mondjuk, mint hogy nincs saját lakásom. Ez mitől lehet? Hát...valószínüleg attól, hogy valamikor elvettem mások otthonát, földönfutóvá tettem őket. Ez kínos, de meglehet...Akkor tulajdonképpen hasonló a dolgom, mint a családállításban: elismerni a fájdalmukat és bocsánatot kérni. Sőt, ha már családállítás: lehet, hogy valamelyik ősöm is csinált hasonlót, úgyhogy biztos ami biztos az ő nevében is elnézést kérek. meg mivel idő nincs, ezért a jövőbeli és párhuzamos életeket is beleveszem...ártani nem árthat :)
Ezek után teli lendülettel hazaértünk. A medi elkezdéséig meg kellet várnom amíg elalszik a kislányom.
nekikezdtem Laborszintre mentem (agykontrollosok tudják mi ez) és hívtam a segítőimet. Egy hatalmas rétre mentünk. Megálltam a segítőimmel szemben és szólítottam egykori önmagamat, vagy őseimet, vagy párhuzamos életeimet stb, akik előidézték ezt a karmát. A jobb oldalamon lett egy kb 30 fős csoport. Oké. Most megkértem, hogy jöjjenek azok, akiket bántottam, akik áldozatok. Ekkor érdekes dolog történt. A bal oldalon megjelent kb 8-10 kékes fényű alak - viszont mögöttük egy irdatlan sokaság Több millióan!! Hűha!!!
Odamentem a saját "tettes" csoportomhoz és eléjük álltam. Ránéztem az áldozatokra, és elmondtam nekik, hogyha valamikor elvettem tőlük az otthonukat és földönfutóvá tettem őket, akkor bocsássanak meg! Tudom, mit élnek át, hisz épp most tapasztalom! Úgy éreztem rendben ment! És akkor az áldozataim közül a 8-10 kékes fényű megfordult. Hirtelen rájöttem mi történik!! Ők az én áldozataim ugyan, de én azért tudtam velük ezt megcsinálni, mert az én áldozataim egykor tettesek voltak. És most megfordultak, hogy ugyanúgy ahogy én tőlük, ők is bocsánatot kértek azoktól akiket bántottak! Majd azok is megfordultak, és azok is....
Hú, azért volt ott ez a rengeteg lélek, mert mindenki tettes és áldozat volt egyszerre!! Mégegyszer hűha!!! Micsoda megbocsátás-áradatot indítottam el!!!
Aztán az én kék lelkeim közelebb jöttek és megfogták a kezem. Kört alkottunk és körénk gyűlt a rengeteg többi lélek.Energiát kezdtek sugározni a kör középpontja felé, és ott egy hologram-szerű képben megláttam magamat, ahogy egy ajtó előtt állok kulccsal a kezemben. Rájöttem, hogy az otthonom ajtaja előtt állok, hisz ez a rengeteg lélek most mind épp azon van, hogy segítsen nekem a célom megvalósításában!!
Fantasztikus érzés volt!!!
Tudtam, hogy valóra KELL VÁLNIA!!!!
5. nap: Tégy úgy, mintha, és az elengedés
Tegnap egész nap semmi de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a leendő otthonunkra!!
Nem terveztem el, hogy "na, ma aztán beleélem magam", mégis folyamatosan az eszemben járt. Közben azért odafigyeltem rá, hogy szeressem magam azért mert ennyire vágyom rá, hogy jobbá tegyem az életünket. Vágyom a rendre a tisztaságra, arra, hogy a sajátomként gondozhassam a négyzetmétereket. Vágyom rá, hogy szépítgessem, csinosítgassam, igazi OTTHONná varázsoljam!!!
Egész nap ingatlanos oldalakat böngésztem, válogattam a lakások között. keresgéltem, hogy hol lehetnénk boldogok, vajon melyik lesz a mi otthonunk? annyira beleéltem magam, hogy szinte csodálkozom miért vagyunk még itt? Miért nem mehetek már???
Határtalan örömmel és boldogsággal tölt el az a tudat, hogy saját otthonunk van!! És az talán még jobban, hogy mindez az Élet, a Mindenség ajándéka. nem kell érte "keményen" megdolgoznom.
Mellesleg: elgondolkodtató a "keményen dolgozni" kifejezés. Hisz ez olyasmit sugall, hogy szenvedve, kelletlenül dolgozik az ember. Ez meg mit jelent? Hogy nagy benne az ellenállás, szeretetlenül végzi a dolgát, nincs benne öröme...Ellene úszik az Élet áramlásának. Ilyen hozzáállással vajon milyen pozitív végkifejlet várható??
Amikor az ember szívesen végzi a dolgát, lelkesedéssel, szívvel, akkor dolgozhat napi 12-16 órát is nem érzi "kemény munkának". Ha elfárad, akkor kipiheni magát és közben feltöltődik energiával. Meggyőződésem, hogy amikor valaki annyira fáradt, hogy nem tudja magát rendesen kipihenni, reggelente úgy kel fel, mint akit leütöttek az sokszor nem azért van, mert sokat dolgozik és keveset pihen, hanem azért, mert rengeted benne az ellenállás. Ilyenkor elengedni, elengedni, elengedni. persze szükség van elegendő pihenésre, és ha ezt az ember nem adja meg magának, akkor az az önszeretet hiányáról árulkodik. Akkor az önmagunkkal kapcsolatos negativitást kell elengedni. Semmiféle "önfejlesztés" nem hat addig, amíg az elengedés munkája nincs elvégezve....
Nem terveztem el, hogy "na, ma aztán beleélem magam", mégis folyamatosan az eszemben járt. Közben azért odafigyeltem rá, hogy szeressem magam azért mert ennyire vágyom rá, hogy jobbá tegyem az életünket. Vágyom a rendre a tisztaságra, arra, hogy a sajátomként gondozhassam a négyzetmétereket. Vágyom rá, hogy szépítgessem, csinosítgassam, igazi OTTHONná varázsoljam!!!
Egész nap ingatlanos oldalakat böngésztem, válogattam a lakások között. keresgéltem, hogy hol lehetnénk boldogok, vajon melyik lesz a mi otthonunk? annyira beleéltem magam, hogy szinte csodálkozom miért vagyunk még itt? Miért nem mehetek már???
Határtalan örömmel és boldogsággal tölt el az a tudat, hogy saját otthonunk van!! És az talán még jobban, hogy mindez az Élet, a Mindenség ajándéka. nem kell érte "keményen" megdolgoznom.
Mellesleg: elgondolkodtató a "keményen dolgozni" kifejezés. Hisz ez olyasmit sugall, hogy szenvedve, kelletlenül dolgozik az ember. Ez meg mit jelent? Hogy nagy benne az ellenállás, szeretetlenül végzi a dolgát, nincs benne öröme...Ellene úszik az Élet áramlásának. Ilyen hozzáállással vajon milyen pozitív végkifejlet várható??
Amikor az ember szívesen végzi a dolgát, lelkesedéssel, szívvel, akkor dolgozhat napi 12-16 órát is nem érzi "kemény munkának". Ha elfárad, akkor kipiheni magát és közben feltöltődik energiával. Meggyőződésem, hogy amikor valaki annyira fáradt, hogy nem tudja magát rendesen kipihenni, reggelente úgy kel fel, mint akit leütöttek az sokszor nem azért van, mert sokat dolgozik és keveset pihen, hanem azért, mert rengeted benne az ellenállás. Ilyenkor elengedni, elengedni, elengedni. persze szükség van elegendő pihenésre, és ha ezt az ember nem adja meg magának, akkor az az önszeretet hiányáról árulkodik. Akkor az önmagunkkal kapcsolatos negativitást kell elengedni. Semmiféle "önfejlesztés" nem hat addig, amíg az elengedés munkája nincs elvégezve....
2012. november 7., szerda
4.nap Minden halad...
Ma szerencsém volt, mert ragyogóan sütött a nap, úgyhogy rengeteg fény-csillanást láthattam :) Folyamatosan figyelmeztettek a szeretet erejére!
Viszont bennem volt egyfajta feszültség érzés. Többször rákoncentráltam, próbáltam tudatosan lazítani, de maradt.
No, akkor kopogtassunk!
Kopogtattam, csökkent, de ráébredtem, hogy még mindig az zavar, hogy a fizikai síkon nem látok lehetőséget arra, hogy otthonunk legyen. GYES-en lévő anyukák nehezen szoktak meggazdagodni - bár semmi sem lehetetlen.
Így hát miután csökkent a feszültség, elkezdtem ilyen mondatokat kopogtatni:
Elengedem azt az igényemet, hogy mindig tudnom kell a megoldást.
Nyugodtan bízhatok az életben.
Rengeteg olyan megoldás lehet, ami nem jut eszembe, vagy nem is tudok róla, de az élet elhozhatja a számomra.
Nem kell mindig mindent tudnom.
Az élet varázslatos, a csodák lehetségesek.
Amikor várandós voltam sem "csináltam" semmit, csak rábíztam a bennem zajló folyamatokat a természetre. Most is ezt kell tennem.
Akkor is jó ember leszek, ha hirtelen sok pénzhez jutok (nagyon fontos mondat ez!!)
Amikor a kopogtatás után megfogom a csuklóm, és kimondom: béke, akkor én vagy egy téli estét képzelek magam elé, ahol nagy pelyhekben hull a hó, és egészen mély a csend; vagy azt képzelem, hogy az Űrből nézem a Földet, ahogy lassan és méltóságteljesen forog a tengelye körül. Ez utóbbi azért is jó, mert tudom, hogy a problémákkal, görcsökkel, rohanással teli életünk ott zajlik a bolygó felszínén, mégis az egész kép nyugodt és gyönyörű...segít megszabadulni a békaperspektívától!!
A kopogtatás hatására teljesen elmúlt a feszültség!!!
Hogyan kopogtass?
Viszont bennem volt egyfajta feszültség érzés. Többször rákoncentráltam, próbáltam tudatosan lazítani, de maradt.
No, akkor kopogtassunk!
Kopogtattam, csökkent, de ráébredtem, hogy még mindig az zavar, hogy a fizikai síkon nem látok lehetőséget arra, hogy otthonunk legyen. GYES-en lévő anyukák nehezen szoktak meggazdagodni - bár semmi sem lehetetlen.
Így hát miután csökkent a feszültség, elkezdtem ilyen mondatokat kopogtatni:
Elengedem azt az igényemet, hogy mindig tudnom kell a megoldást.
Nyugodtan bízhatok az életben.
Rengeteg olyan megoldás lehet, ami nem jut eszembe, vagy nem is tudok róla, de az élet elhozhatja a számomra.
Nem kell mindig mindent tudnom.
Az élet varázslatos, a csodák lehetségesek.
Amikor várandós voltam sem "csináltam" semmit, csak rábíztam a bennem zajló folyamatokat a természetre. Most is ezt kell tennem.
Akkor is jó ember leszek, ha hirtelen sok pénzhez jutok (nagyon fontos mondat ez!!)
Amikor a kopogtatás után megfogom a csuklóm, és kimondom: béke, akkor én vagy egy téli estét képzelek magam elé, ahol nagy pelyhekben hull a hó, és egészen mély a csend; vagy azt képzelem, hogy az Űrből nézem a Földet, ahogy lassan és méltóságteljesen forog a tengelye körül. Ez utóbbi azért is jó, mert tudom, hogy a problémákkal, görcsökkel, rohanással teli életünk ott zajlik a bolygó felszínén, mégis az egész kép nyugodt és gyönyörű...segít megszabadulni a békaperspektívától!!
A kopogtatás hatására teljesen elmúlt a feszültség!!!
Hogyan kopogtass?
3.nap: Paktumok a Mindenséggel
Azt hiszem tegnap megértettem, miért kaptam álomban azt a feladatot, hogy a fogyásommal éppúgy foglalkozzam, mint a otthon-vonzó projektel.
A lakás manifesztálása nehéz dolog. Na nem a Mindenségnek nehéz, hanem nekem. Megteszem amit hitem szerint kell: vizualizálom, hogy már az új otthonunkban élünk, minden szép tiszta, elképzelem a festék szagot stb. Képzeletben bútorokat válogatok, csomagolok, költözködök. Megerősítéseket mondogatok: Megérdemeljük az új otthont, megengedem magamnak stb. A fizikai világban annyit tudok tenni, hogy ingatlanos és lakberendezési oldalakat böngészek és tervezgetek, válogatok. Viszont NINCS VISSZAJELZÉS!! Egy lakást nem tudsz lépésről-lépésre megteremteni - az egyszer csak ott lesz és kész!! Nagyon fent kell tartani a hitet, hogy ne bizonytalanodjon el az ember: vajon jól csinálom?
Ezért fontos számomra most a fogyás is: azt legalább tudom kontrollálni, és folyamatos a visszajelzés. Ha fogyok: jól megy! Ha nem fogyok: valamin változtatnom kell! Ez így megkönnyíti a dolgokat.
Ezen morfondíroztam tegnap. Olvasgattam Az Erő című könyvét a Titkos csajnak. Úgy vagyok a könyveivel, ahogy a Titokkal is voltam annak idején: egyes részei nagyon tetszenek, de a vannak részei, amik hihetetlen bárgyúk és gyermetegek!! Ellenben jó kis gyakorlatokat találtam! Az egyik az volt, hogy legyenek titkos jeleink a mindenséggel. Neki pl, ha megcsillan a fény valamin az azt jelenti, hogy a szeretetben van...Ez jó!! Elhatároztam, hogy átveszem. Persze gondolkodtam, hogy esetleg kitalálok valami más szimbólumot, de ez a fénycsillanós nagyon tetszik!!
Eszembe jutott, hogy a lakásra is kérhetnék ilyet! Ha jól megy a teremtés, és a saját otthon közeledik afelé, hogy fizikailag is megjelenjen a valóságomban, akkor szivárványt vagy pillangókat kérek jelnek! Azért ezeket, mert vizualizációban ezeket festettem a kislányom szobájának falára! Így legalább lesz valamiféle visszajelzésem!!
Hurrá!!
A lakás manifesztálása nehéz dolog. Na nem a Mindenségnek nehéz, hanem nekem. Megteszem amit hitem szerint kell: vizualizálom, hogy már az új otthonunkban élünk, minden szép tiszta, elképzelem a festék szagot stb. Képzeletben bútorokat válogatok, csomagolok, költözködök. Megerősítéseket mondogatok: Megérdemeljük az új otthont, megengedem magamnak stb. A fizikai világban annyit tudok tenni, hogy ingatlanos és lakberendezési oldalakat böngészek és tervezgetek, válogatok. Viszont NINCS VISSZAJELZÉS!! Egy lakást nem tudsz lépésről-lépésre megteremteni - az egyszer csak ott lesz és kész!! Nagyon fent kell tartani a hitet, hogy ne bizonytalanodjon el az ember: vajon jól csinálom?
Ezért fontos számomra most a fogyás is: azt legalább tudom kontrollálni, és folyamatos a visszajelzés. Ha fogyok: jól megy! Ha nem fogyok: valamin változtatnom kell! Ez így megkönnyíti a dolgokat.
Ezen morfondíroztam tegnap. Olvasgattam Az Erő című könyvét a Titkos csajnak. Úgy vagyok a könyveivel, ahogy a Titokkal is voltam annak idején: egyes részei nagyon tetszenek, de a vannak részei, amik hihetetlen bárgyúk és gyermetegek!! Ellenben jó kis gyakorlatokat találtam! Az egyik az volt, hogy legyenek titkos jeleink a mindenséggel. Neki pl, ha megcsillan a fény valamin az azt jelenti, hogy a szeretetben van...Ez jó!! Elhatároztam, hogy átveszem. Persze gondolkodtam, hogy esetleg kitalálok valami más szimbólumot, de ez a fénycsillanós nagyon tetszik!!
Eszembe jutott, hogy a lakásra is kérhetnék ilyet! Ha jól megy a teremtés, és a saját otthon közeledik afelé, hogy fizikailag is megjelenjen a valóságomban, akkor szivárványt vagy pillangókat kérek jelnek! Azért ezeket, mert vizualizációban ezeket festettem a kislányom szobájának falára! Így legalább lesz valamiféle visszajelzésem!!
Hurrá!!
2012. november 5., hétfő
2. nap, Hála
A mai nap nagyom jól indult. eddig még nem írtam róla, de az álmom óta belekezdtem a fogyókúrába is. Eddig nagyon jól haladok, szétválasztó étrendet alkalmazok és még nem csábultam el :)
Nekiálltam tornászni is, egyenlőre Callanteticsset valamint strechinget. Kicsit megerősödöm és lazulok, ekkora súllyal még nem merek elkezdeni keményebb tornát! Bár aki a Callaneticsset csinálta már, az tudja, hogy annak ellenére, hogy könnyűnek látszik, bizony egyáltalán nem az!
Mindez azért is megy ilyen könnyen, mert nagyon igyekszem kedves lenni magamhoz!
Tegnap este elkezdtem olvasni Rhonda Byrne Varázslat c. könyvét, ami a háláról szól. A múltkor leírtam mit gondolok a megbocsátásról. Jól elvagyok vele, nem okoz gondot :)
Ezzel a hála-dologgal nem így áll a helyzet. Sosem tudtam vele igazán megbarátkozni. Mindig úgy éreztem, hogy a hála az olyasmi, hogy előtte rosszul voltam, most már jobban vagyok, úgyhogy hála...
Hiába mondják, hogy ez kell ahhoz, hogy a teremtésem működjön valahogy...nekem nem szimpatikus egy olyan Mindenség, aki feltétlen hálálkodást vár el tőlem. Emberben sem szimpi az, aki állandóan felemlegeti, hogy mennyi mindent tesz értem, csakhogy ne felejtsek el hálás lenni...Az ilyentől inkább nem szeretek kapni semmit.
Az meg, hogy a hálámmal lekenyerezem a Mindenséget, és akkor kapok elég stréber dolognak tűnt előttem.
De mostanra már rájöttem, hogy nem a Mindenségnek van szüksége a hálámra, hanem NEKEM!!
Hiszen ha hálás vagyok az azt jelenti, hogy örülök az Életnek, örülök, hogy vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Nincs bennem elégedetlenség (hű, ez nehéz!!), és becsülök mindent a teremtésben!
Úgyhogy most jött el az ideje, hogy a hálával is dolgozzam!! Remekül megfér ez a szeretet-programommal és a lakás és fogyás-projekttel.
Ma reggel összeírtam 10 dolgot, amiért hálás vagyok. Könnyen ment és jól esett! Ezt így kell csinálnom az elkövetkezendő napokban is, minden áldott nap. Nem rossz ezzel indítani a napot!
Hálás vagyok, hogy elkezdtem foglalkozni a hálával :))
Nekiálltam tornászni is, egyenlőre Callanteticsset valamint strechinget. Kicsit megerősödöm és lazulok, ekkora súllyal még nem merek elkezdeni keményebb tornát! Bár aki a Callaneticsset csinálta már, az tudja, hogy annak ellenére, hogy könnyűnek látszik, bizony egyáltalán nem az!
Mindez azért is megy ilyen könnyen, mert nagyon igyekszem kedves lenni magamhoz!
Tegnap este elkezdtem olvasni Rhonda Byrne Varázslat c. könyvét, ami a háláról szól. A múltkor leírtam mit gondolok a megbocsátásról. Jól elvagyok vele, nem okoz gondot :)
Ezzel a hála-dologgal nem így áll a helyzet. Sosem tudtam vele igazán megbarátkozni. Mindig úgy éreztem, hogy a hála az olyasmi, hogy előtte rosszul voltam, most már jobban vagyok, úgyhogy hála...
Hiába mondják, hogy ez kell ahhoz, hogy a teremtésem működjön valahogy...nekem nem szimpatikus egy olyan Mindenség, aki feltétlen hálálkodást vár el tőlem. Emberben sem szimpi az, aki állandóan felemlegeti, hogy mennyi mindent tesz értem, csakhogy ne felejtsek el hálás lenni...Az ilyentől inkább nem szeretek kapni semmit.
Az meg, hogy a hálámmal lekenyerezem a Mindenséget, és akkor kapok elég stréber dolognak tűnt előttem.
De mostanra már rájöttem, hogy nem a Mindenségnek van szüksége a hálámra, hanem NEKEM!!
Hiszen ha hálás vagyok az azt jelenti, hogy örülök az Életnek, örülök, hogy vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Nincs bennem elégedetlenség (hű, ez nehéz!!), és becsülök mindent a teremtésben!
Úgyhogy most jött el az ideje, hogy a hálával is dolgozzam!! Remekül megfér ez a szeretet-programommal és a lakás és fogyás-projekttel.
Ma reggel összeírtam 10 dolgot, amiért hálás vagyok. Könnyen ment és jól esett! Ezt így kell csinálnom az elkövetkezendő napokban is, minden áldott nap. Nem rossz ezzel indítani a napot!
Hálás vagyok, hogy elkezdtem foglalkozni a hálával :))
2012. november 4., vasárnap
A Kihívás első napja: beindultak az ellenerők!!
Találtam egy isteni videót (lásd lenn), amelyben szó esik egy 30 napos kihívásról.
Reggel megnéztem és úgy döntöttem belevágok!!
Ha már lúd, legyen kövér!!!
Hát, meg is lett az eredménye azt mondhatom!! Egész nap olyan bosszantó és szörnyű dolgokkal találtam magam szembe, hogy mostanra teljesen kipurcantam! Hallottam már arról, hogyha elkezdesz valamin dolgozni magadon, akkor ami először megjelenik az életedben az az adott dolog ELLENKEZŐJE! Tehát ha valaki elkezd dolgozni a bőségen, akkor először el fog veszíteni egy kis pénzt, vagy kap egy nagy számlát. Ha türelmesebb szeretnél lenni, akkor biztosan kifogod a leghosszabb sorokat a pénztárnál vagy órákat ülhetsz a dugóban.
Mert ugyebár hogyan is tudnál fejlődni ha nem vagy kihívások elé állítva?
Úgy látszik nekem most nagy lehet az elszántságom és valaki nagyon segít nekem odafennt, hogy ne legyen hiányom kihívásokban :)
Nem akarom itt most felsorolni a bosszúságaimat, legyen elég annyi, hogy a legenyhébb az volt, amikor egy zsúfolt bevásárlóközpontból kifelé jövet az ajtóban verekedett két...khm...szóval etnikai kisebbséghez tartozó gyerek. A nagyobbik földre szorította a kisebbiket. Nem tudtam elmenni tőlük a babakocsival, le kellett lassítanom. A kisebb erre felugrott a földről, és visszavágás gyanánt hatalmasat köpött a nagyobb gyerek felé, aki oldalt állt mellettem, és fürgén odébbugrott. Én láttam a felém repülő hatalmas köpetet, de a babakocsi miatt nem tudtam ugrani, úgyhogy az egész a hajamon és a kabátomon landolt...Hát mit ne mondjak az első gondolatomat le sem merem írni, szerintem ezért demokráciában börtön jár...Minden voltam, csak szeretetteljes nem!! Ráadásul ott bagózott a két gyerek mellett két nő, rikító ruhába, sminkbe, november elejére fittyet hányva magas sarkú papucsban. Lehet, hogy az anyák voltak, mindenesetre egy szót nem szóltak a gyerekekre! Szóval elgondolkodtam, hogy vajon "ezek" miért engednek meg maguknak mindent, hol van ilyenkor a karma, és rájuk miért nem vonatkozik semmilyen szabály? Aztán megkérdeztem magamtól, hogy vajon szeretetteljes cselekedet-e önmagammal szemben, ha ilyeneken gondolkodom. Nyilván, hogy nem...Nekem most a saját életemben van megoldanivalóm, a társadalmi problémákon hiába rágódom!
...De azért ott volt bennem, hogy vajon milyen kozmikus üzenet rejlik amögött, hogy még egy cigánykölök is köp rám :)
Azt hiszem dolgoznom kell az önértékelésemen... :))
Mindenesetre határozottan érzem, hogy beindultak az energiák, de ha lehet kedves Mindenség kicsit gyengédebb eszközökkel taníts :)
De a jó hír az, hogy régebben már ennyi kudarctól is nagyon megsértődtem volna és feladom az egészet! Hát, most nem teszem!!!
Reggel megnéztem és úgy döntöttem belevágok!!
Ha már lúd, legyen kövér!!!
Hát, meg is lett az eredménye azt mondhatom!! Egész nap olyan bosszantó és szörnyű dolgokkal találtam magam szembe, hogy mostanra teljesen kipurcantam! Hallottam már arról, hogyha elkezdesz valamin dolgozni magadon, akkor ami először megjelenik az életedben az az adott dolog ELLENKEZŐJE! Tehát ha valaki elkezd dolgozni a bőségen, akkor először el fog veszíteni egy kis pénzt, vagy kap egy nagy számlát. Ha türelmesebb szeretnél lenni, akkor biztosan kifogod a leghosszabb sorokat a pénztárnál vagy órákat ülhetsz a dugóban.
Mert ugyebár hogyan is tudnál fejlődni ha nem vagy kihívások elé állítva?
Úgy látszik nekem most nagy lehet az elszántságom és valaki nagyon segít nekem odafennt, hogy ne legyen hiányom kihívásokban :)
Nem akarom itt most felsorolni a bosszúságaimat, legyen elég annyi, hogy a legenyhébb az volt, amikor egy zsúfolt bevásárlóközpontból kifelé jövet az ajtóban verekedett két...khm...szóval etnikai kisebbséghez tartozó gyerek. A nagyobbik földre szorította a kisebbiket. Nem tudtam elmenni tőlük a babakocsival, le kellett lassítanom. A kisebb erre felugrott a földről, és visszavágás gyanánt hatalmasat köpött a nagyobb gyerek felé, aki oldalt állt mellettem, és fürgén odébbugrott. Én láttam a felém repülő hatalmas köpetet, de a babakocsi miatt nem tudtam ugrani, úgyhogy az egész a hajamon és a kabátomon landolt...Hát mit ne mondjak az első gondolatomat le sem merem írni, szerintem ezért demokráciában börtön jár...Minden voltam, csak szeretetteljes nem!! Ráadásul ott bagózott a két gyerek mellett két nő, rikító ruhába, sminkbe, november elejére fittyet hányva magas sarkú papucsban. Lehet, hogy az anyák voltak, mindenesetre egy szót nem szóltak a gyerekekre! Szóval elgondolkodtam, hogy vajon "ezek" miért engednek meg maguknak mindent, hol van ilyenkor a karma, és rájuk miért nem vonatkozik semmilyen szabály? Aztán megkérdeztem magamtól, hogy vajon szeretetteljes cselekedet-e önmagammal szemben, ha ilyeneken gondolkodom. Nyilván, hogy nem...Nekem most a saját életemben van megoldanivalóm, a társadalmi problémákon hiába rágódom!
...De azért ott volt bennem, hogy vajon milyen kozmikus üzenet rejlik amögött, hogy még egy cigánykölök is köp rám :)
Azt hiszem dolgoznom kell az önértékelésemen... :))
Mindenesetre határozottan érzem, hogy beindultak az energiák, de ha lehet kedves Mindenség kicsit gyengédebb eszközökkel taníts :)
De a jó hír az, hogy régebben már ennyi kudarctól is nagyon megsértődtem volna és feladom az egészet! Hát, most nem teszem!!!
2012. november 2., péntek
A megbocsátásról
Szerintem az egyik legjobb önfejlesztő kurzus vitathatatlanul a Course in Miracles (Út a csodákhoz). Sajnos magyarul még nem elérhető, de angolul le lehet tölteni a netről - bár nekem, aki nem vagyok angolból túl profi vért kell izzadnom, hogy megértsem, mert elég furi nyelvezete van. Nagyon keresztényies, ami nem meglepő, ha hozzávesszük, hogy állítólag maga Jézus a forrás! Nekem nagyon idegen a nyelvhasználata, de ha lehámozzuk róla ezt a mázat és a mondanivalóra figyelünk, akkor zseniális. A Course az emberi bűntudatra és a megbocsátásra helyezi a hangsúlyt. Nekem ez a megbocsátás téma mindig is érdekes volt - ugyanúgy, mint a hála, de erről majd később írok.
Nagyon sokan ajánljanak mindenféle megbocsátásos, meg elengedős rituálékat. Én úgy találtam, hogy attól, hogy kenetteljesen kijelentem: megbocsátok neked xy, attól még nem lett az igazi. Akkor sem, ha levelet írtam és kiadtam a sérelmemet, vagy gondolatban bosszútálltam és utána csináltam végig.
Legjobb a témában talán a Sorsfordító Megbocsátás c. könyv. Lényegében azt ajánlja, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy egy magasabb szemszögből teljesen másmilyen az, ami velünk történt, mint innen a földről nézve. felsőbb szemszögből minden azért történik velünk, hogy tanuljunk és gyógyítsuk magunkat.
Ezt vettem észre én is!! Hiszen gondoljunk csak bele: hol vagyok én megsérthető? Hol vagyok megalázható? Hol lehet engem bántani? Ott és csakis ott, ahol BELÜL NEM VAGYOK ELÉG ERŐS!!!
...mert ott még én is bántom magam...
...mert ott még én sem bízom magamban...
...mert ott én is bizonytalan és gyenge vagyok...
Ha valamiben erős az önbizalmam, és tudom, hogy jó vagyok, akkor hiába mond rám bárki bármi rosszat! Legyintek és kiröhögöm! Nem sértődök meg!!!
Épp ezért én nem szoktam erőlködni azon, hogy megbocsássak.
Ha még haragszom, akkor tudom, hogy még nem vagyok elég erős. Még dolgoznom kell magamon.
Ha meg megtettem és megerősödtem, akkor automatikusan megbocsátok. Nem készülök rá, nem szertartásozok...egyszer csak azt veszem észre, hogy már semmi sértődöttség vagy harag nincs bennem, ha az illetőre, vagy az adott esetre gondolok. Nem értek egyet azzal, amit csinált, de sokszor már röhögni is tudok az eseten. Magamon is meg rajta is.
Te hogy vagy ezzel?
Nagyon sokan ajánljanak mindenféle megbocsátásos, meg elengedős rituálékat. Én úgy találtam, hogy attól, hogy kenetteljesen kijelentem: megbocsátok neked xy, attól még nem lett az igazi. Akkor sem, ha levelet írtam és kiadtam a sérelmemet, vagy gondolatban bosszútálltam és utána csináltam végig.
Legjobb a témában talán a Sorsfordító Megbocsátás c. könyv. Lényegében azt ajánlja, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy egy magasabb szemszögből teljesen másmilyen az, ami velünk történt, mint innen a földről nézve. felsőbb szemszögből minden azért történik velünk, hogy tanuljunk és gyógyítsuk magunkat.
Ezt vettem észre én is!! Hiszen gondoljunk csak bele: hol vagyok én megsérthető? Hol vagyok megalázható? Hol lehet engem bántani? Ott és csakis ott, ahol BELÜL NEM VAGYOK ELÉG ERŐS!!!
...mert ott még én is bántom magam...
...mert ott még én sem bízom magamban...
...mert ott én is bizonytalan és gyenge vagyok...
Ha valamiben erős az önbizalmam, és tudom, hogy jó vagyok, akkor hiába mond rám bárki bármi rosszat! Legyintek és kiröhögöm! Nem sértődök meg!!!
Épp ezért én nem szoktam erőlködni azon, hogy megbocsássak.
Ha még haragszom, akkor tudom, hogy még nem vagyok elég erős. Még dolgoznom kell magamon.
Ha meg megtettem és megerősödtem, akkor automatikusan megbocsátok. Nem készülök rá, nem szertartásozok...egyszer csak azt veszem észre, hogy már semmi sértődöttség vagy harag nincs bennem, ha az illetőre, vagy az adott esetre gondolok. Nem értek egyet azzal, amit csinált, de sokszor már röhögni is tudok az eseten. Magamon is meg rajta is.
Te hogy vagy ezzel?
2012. november 1., csütörtök
Cselekvési terv és az esélytelenek nyugalma
Tegnap elég sűrű napunk volt, ügyeket intéztem. De arra volt időm, hogy összeállítsak egy "cselekvési tervet" az anyagi bőség megteremtésére. Eddig is csináltam ezeket a dolgokat persze, de ötletszerűbben. Most így leírva hivatalosabb formát öltött. :)
1. Először is naponta legalább egyszer meghallgatom a Gazdagság cd-t
2. vizualizációs gyakorlat (Agykontrollosoknak: programozás)
3. kikopogtatni a következő korlátozó hiedelmeket: "nem érdemlem meg", "nem kaphatok", és "úgysem lesz belőle semmi"
4.tudatosítani a bőséget, odafigyelni a bőségre
Úgy gondoltam először a bőség-témán dolgozom, utána jöhet a fogyás. Nem akartam elaprózni magam :)
...Hát nagyon úgy néz ki, hogy az Univerzum nem ezt gondolja és ezt elég egyértelműen a tudtomra is adta: egy álom formájában.
Van egy német énekes fiú, aki nekem nagyon tetszik. Azt álmodtam, hogy a koncertjükön vagyok. Magára a koncertre nem emlékszem, csak arra, hogy már vége és sétálok haza. Egyszer csak megláttam pár rajongót, ahogy egy kapualjban beszélgettek a zenekar tagjaival. Tudtam, hogy mindjárt ki fog jönni Ő is...Ettől kicsit szaporább lett a pulzusom :))) Rámtört az a bizonyos rég nem érzett bizsergető, izgi érzés amikor...naaa, tudod miről beszélek :)))))
Aztán hirtelen eszembe jutott: hiszen én már kövér vagyok!!
...És teljesen megnyugodtam, és léleknyugalommal odasétáltam autogrammot kérni!!!
Felébredtem...Hú, a mindenit, hát ehhez aztán nem kell Freud-nak lenni!!!
Hiába élvezetes az a bizonyos "izgi és bizsergető" érzés, bizony sokszor lett a vége méltatlan és megalázó helyzet és elutasítás. Méghozzá érthetetlen módon - legalábbis akkoriban nem értettem, sőt sokszor maguk a szóban forgó úriemberek sem, hogy miért is utasítanak el tulajdonképpen.
Én már tudom: hiába volt látszólag minden rendben, az elfojtott öngyűlöletem, bizonytalanságom szeretet és elfogadáskoldusságom kisugárzott. Nyilvánvaló, hogy egy olyan embert, aki nem szereti önmagát nagyon nehéz szeretni. El kellet, hogy utasítsanak, mert én is elutasítottam önmagamat...
De hiába döbbentem rá, hogy ez így van, hiába tudatosítottam! Belül az ÉRZELMEK SZINTJÉN még mindig féltem...Ezért NEM ELÉG AZ ANALÍZIS, NEM ELÉG TUDNI, HOGY MI A BAJ!!!
EL KELL VÉGEZNI AZ ÉRZELMI FELSZABADÍTÓ MUNKÁT!!
Különben a testben mutatkozik meg! És kedves nőtársaim senkinek ne legyenek illúziói! A tudatalatti nagyon-nagyon sokszor erősebb, mint tudatos, tehát ilyen belső hozzáállással majdhogynem lehetetlen lefogyni, vagy ha sikerül is, az ember pillanatok alatt visszaszedi!!!
Hiszen a hájréteg megvéd! Az ember lánya az esélytelenek nyugalmával jár-kel, nincs izgalom és bizsergés, de nincs visszautasítottság és megalázottság sem!! Tulajdonképpen sokkal nyugodtabb és békésebb vagyok, teljesen kiiktatódott egy stressz-faktor az életemből!!
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki a pasik távoltartása miatt növeszt maga köré hájpáncélt, de szerintem nem árt figyelembe venni ezt a szempontot is. Legalábbis az én készséges és együttműködő tudatalattim ezt üzente nekem egy álmon keresztül. Ráadásul a minta megérett a tisztításra, hiszen ezért tudatosult. Még nem tudom hogyan fogom végrehajtani, de nemsokára kiókumulálom :)
1. Először is naponta legalább egyszer meghallgatom a Gazdagság cd-t
2. vizualizációs gyakorlat (Agykontrollosoknak: programozás)
3. kikopogtatni a következő korlátozó hiedelmeket: "nem érdemlem meg", "nem kaphatok", és "úgysem lesz belőle semmi"
4.tudatosítani a bőséget, odafigyelni a bőségre
Úgy gondoltam először a bőség-témán dolgozom, utána jöhet a fogyás. Nem akartam elaprózni magam :)
...Hát nagyon úgy néz ki, hogy az Univerzum nem ezt gondolja és ezt elég egyértelműen a tudtomra is adta: egy álom formájában.
Van egy német énekes fiú, aki nekem nagyon tetszik. Azt álmodtam, hogy a koncertjükön vagyok. Magára a koncertre nem emlékszem, csak arra, hogy már vége és sétálok haza. Egyszer csak megláttam pár rajongót, ahogy egy kapualjban beszélgettek a zenekar tagjaival. Tudtam, hogy mindjárt ki fog jönni Ő is...Ettől kicsit szaporább lett a pulzusom :))) Rámtört az a bizonyos rég nem érzett bizsergető, izgi érzés amikor...naaa, tudod miről beszélek :)))))
Aztán hirtelen eszembe jutott: hiszen én már kövér vagyok!!
...És teljesen megnyugodtam, és léleknyugalommal odasétáltam autogrammot kérni!!!
Felébredtem...Hú, a mindenit, hát ehhez aztán nem kell Freud-nak lenni!!!
Hiába élvezetes az a bizonyos "izgi és bizsergető" érzés, bizony sokszor lett a vége méltatlan és megalázó helyzet és elutasítás. Méghozzá érthetetlen módon - legalábbis akkoriban nem értettem, sőt sokszor maguk a szóban forgó úriemberek sem, hogy miért is utasítanak el tulajdonképpen.
Én már tudom: hiába volt látszólag minden rendben, az elfojtott öngyűlöletem, bizonytalanságom szeretet és elfogadáskoldusságom kisugárzott. Nyilvánvaló, hogy egy olyan embert, aki nem szereti önmagát nagyon nehéz szeretni. El kellet, hogy utasítsanak, mert én is elutasítottam önmagamat...
De hiába döbbentem rá, hogy ez így van, hiába tudatosítottam! Belül az ÉRZELMEK SZINTJÉN még mindig féltem...Ezért NEM ELÉG AZ ANALÍZIS, NEM ELÉG TUDNI, HOGY MI A BAJ!!!
EL KELL VÉGEZNI AZ ÉRZELMI FELSZABADÍTÓ MUNKÁT!!
Különben a testben mutatkozik meg! És kedves nőtársaim senkinek ne legyenek illúziói! A tudatalatti nagyon-nagyon sokszor erősebb, mint tudatos, tehát ilyen belső hozzáállással majdhogynem lehetetlen lefogyni, vagy ha sikerül is, az ember pillanatok alatt visszaszedi!!!
Hiszen a hájréteg megvéd! Az ember lánya az esélytelenek nyugalmával jár-kel, nincs izgalom és bizsergés, de nincs visszautasítottság és megalázottság sem!! Tulajdonképpen sokkal nyugodtabb és békésebb vagyok, teljesen kiiktatódott egy stressz-faktor az életemből!!
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki a pasik távoltartása miatt növeszt maga köré hájpáncélt, de szerintem nem árt figyelembe venni ezt a szempontot is. Legalábbis az én készséges és együttműködő tudatalattim ezt üzente nekem egy álmon keresztül. Ráadásul a minta megérett a tisztításra, hiszen ezért tudatosult. Még nem tudom hogyan fogom végrehajtani, de nemsokára kiókumulálom :)
2012. október 30., kedd
Vitathatatlanul átestem a ló túloldalára.
Annyit hallottam és olvastam, hogy ne a külső dolgoktól várjuk a boldogságot, hogy szinte letiltottam magamnak minden "tárgyi" örömöt.
Persze ez sem ment volna, ha nincs bennem kompatibilitás a dologgal kapcsolatban.
Gyerekkoromban állandóan azt hallottam, hogy az élet nagyon nehéz, állandóan alkalmazkodni és lemondani kell. Szegények vagyunk, és nem engedhetünk meg magunknak mindent. Nem szabad követelőzni, nem szabad akarni dolgokat. Emlékszem volt egy játékbolt, aminek a kirakatát sokszor megcsodáltam, de arról nincs emlékem, hogy valaha is bent jártam volna és kaptam volna valamit. Egyáltalán nem emlékszem olyanra, hogy vágytam valamire és megkaptam volna...
Sőt istenigazából arra sem emlékszem, hogy vágytam volna valamire, egyetlen esetet kivéve: nyári balatoni táborozáskor láttam egy sárga, felfújható nagy gumizsiráfot! Azt nagyon szerettem volna!! Évről-évre megcsodáltam - de sosem kaptam meg...
Tény és való, hogy az utóbbi években a sok belső munkának köszönhetően hatalmasat nőtt a szeretetre, örömre, belső békére való képességem. Viszont az életem körülményei nem tükrözik ezt - úgy tűnik lemaradásban vannak. Épp ideje hát, hogy utolérje egymást a külső és a belső!!
(Egyébként ezért kezdtem bele ebbe a blogírás dologba is...Eddig minden csak belül volt...Ez már egy lépés ahhoz, hogy kijöjjön :))
A tegnapi nyugalmas nap után már tűnődtem, hogy vajon mi lesz a következő tisztítanivaló feladat? Mit dob a felszínre a tudatalattim? Mit hoz elém az Élet?
Reggel gyanútlanul rákkatintottam erre a videóra és már az első percben sírógörcsöt kaptam!
Ajánlom mindenkinek, akinek olyan blokkja van belül, hogy nem kaphat meg dolgokat!!!
Annyit hallottam és olvastam, hogy ne a külső dolgoktól várjuk a boldogságot, hogy szinte letiltottam magamnak minden "tárgyi" örömöt.
Persze ez sem ment volna, ha nincs bennem kompatibilitás a dologgal kapcsolatban.
Gyerekkoromban állandóan azt hallottam, hogy az élet nagyon nehéz, állandóan alkalmazkodni és lemondani kell. Szegények vagyunk, és nem engedhetünk meg magunknak mindent. Nem szabad követelőzni, nem szabad akarni dolgokat. Emlékszem volt egy játékbolt, aminek a kirakatát sokszor megcsodáltam, de arról nincs emlékem, hogy valaha is bent jártam volna és kaptam volna valamit. Egyáltalán nem emlékszem olyanra, hogy vágytam valamire és megkaptam volna...
Sőt istenigazából arra sem emlékszem, hogy vágytam volna valamire, egyetlen esetet kivéve: nyári balatoni táborozáskor láttam egy sárga, felfújható nagy gumizsiráfot! Azt nagyon szerettem volna!! Évről-évre megcsodáltam - de sosem kaptam meg...
Tény és való, hogy az utóbbi években a sok belső munkának köszönhetően hatalmasat nőtt a szeretetre, örömre, belső békére való képességem. Viszont az életem körülményei nem tükrözik ezt - úgy tűnik lemaradásban vannak. Épp ideje hát, hogy utolérje egymást a külső és a belső!!
(Egyébként ezért kezdtem bele ebbe a blogírás dologba is...Eddig minden csak belül volt...Ez már egy lépés ahhoz, hogy kijöjjön :))
A tegnapi nyugalmas nap után már tűnődtem, hogy vajon mi lesz a következő tisztítanivaló feladat? Mit dob a felszínre a tudatalattim? Mit hoz elém az Élet?
Reggel gyanútlanul rákkatintottam erre a videóra és már az első percben sírógörcsöt kaptam!
Ajánlom mindenkinek, akinek olyan blokkja van belül, hogy nem kaphat meg dolgokat!!!
2012. október 29., hétfő
...Csak érezd jól magad!...
Tegnap és ma csak arra koncentráltam,
hogy átéljem az igazi, mély belső örömet. Nem a felszínest,
hanem az Igazit!!
Minden nap a reggeli teendőim
közepette meghallgatom, a Gazdagság cdt.101 pozitív állítással
kezdődik, és utána jön a Gazdagság meditáció. Bár nem
meditálok, de ennek ellenére megalapozza a napi jó hangulatomat!
Ez a kezdet!
Nagyon sok könyv tanítja azt, hogy
csak érezd jól magad, csak légy boldog és akkor minden rendben
lesz, akkor teljesülnek az álmaid. Ez azért nem teljesen
igaz...Illetve igaz, de nem úgy, ahogy általában értjük alatta
az örömöt és a boldogságot.
Ugyanis annak, amit általában
„érzelmeknek” hívunk, mindig megvan az ellentétpárja is. És
amikor a hétköznapi értelemben vett jó érzéseken munkálkodunk,
akkor lappangva, de mindig ott van az ellentéte. Tehát, ha rossz
kedvünk van és beteszünk mondjuk egy vidám filmet, és jó
kedvünk lett tőle, akkor jó kedvünk van ugyan, de előtte meg
rossz volt...Lehet, hogy ez most egy kicsit zavarosan hangzik, de
gondoljunk csak bele, hogy az így kiváltott jó érzés és
vidámság mennyire nem tartós. Állandóan figyelmeztetni kell
magunkat, korrigálni, felspanolni...
Nem azt mondom, hogy nem áldásos
tevékenység szabályozni a hangulatunkat, de ha CSAK ETTŐL VÁRJUK
A POZITÍV ÉLETET, A TUDATOS TEREMTÉST, AKKOR ROSSZ LÓRA TETTÜNK.
Létezik ugyanis egy másik minőségű
pozitív...most majdnem azt írtam, hogy érzelem, de pont az a
lényeg, hogy ez nem érzelem!!
No, megkerestem az ide vonatkozó
részt, bemásolom:
„ Az ego generálta pozitív érzések
már eleve magukban hordozzák önmaguk ellentétét, amelyekbe
gyorsan átalakulhatnak.(...) Az ego generálta érzések az elme
külső tényezőkkel történő azonosulásából származnak,
amelyek természetesen valamennyien labilisak, és bármely
pillanatban megváltozhatnak. A mélyebb érzelmek valójában nem is
igazán érzelmek, hanem a lét állapotai. Az érzelmek az
ellentétek világában léteznek. A lét állapotait el lehet ugyan
fedni, de ezeknek az állapotoknak nincs ellentétjük. Szeretetként,
örömként és lelki békeként – sugároznak bensődből.”
(Eckhart Tolle: Új Föld)
Ezek a bizonyos Létállapotok
tapasztalatom szerint nem „előállíthatóak” úgy, mint a
pozitív-negatív hangulatok. Ezek akkor bukkannak fel, amikor az
útjukban álló akadályokat, blokkokat, negatív érzelmi mintákat
elengedtük.
Ennek ellenére természetesen hasznos
a hangulati életünk irányításával is foglalkozni. Lehet ezt úgy
is, hogy felvidítjuk magunkat, de lehet éppenséggel nyomába
eredni egy-egy negatív érzésnek, hogy mit is takar. Van olyan,
amikor egy-egy kicsit nyomott hangulat mélyén egész sereg
elengednivalót találunk – mint egy hagyma héja :)
Én most élvezem a lelki békémet...
De hamarosan jön majd az újabb
elengednivaló!
Így működik ez:
2012. október 27., szombat
Mit jelentett az az érzés, hogy szánalmas vagyok?
A ma délelőtti meditációmnál érdekes dolog történt. Ahogy becsuktam a szememet felidéztem a falamat. Ott volt még, de nagyon messze a bal oldalamon, és nem is volt olyan sűrű. Ahogy ránéztem hirtelen bevillant valami! Rájöttem, hogy mi volt a fal - azaz a "szánalmas vagyok" érzés valódi feladata!!! Mindig akkor tört rám, amikor nem voltam hiteles!! Amikor másnak akartam magam mutatni, mint amilyen valójában vagyok!! És nem csak mutatni, HANEM másmilyen is akartam lenni!!! Lazább, erősebb, magabiztosabb, sikeresebb, bizakodóbb, bátrabb!!! DE NEM VOLTAM AZ!!! És ahelyett, hogy ezt beismertem volna magamnak és dolgoztam volna azon, hogy jobban közelítsek az ideáljaimhoz, megpróbáltam eljátszani másoknak, de MAGAMNAK IS!! Főleg magamnak...Néha sikerült, de bizony sokszor volt, hogy amikor hazatértem valahonnan, ahol különösen bizonyítani akartam, fájt a fejem, és az arcizmaim izomlázasak lettek a görcsös, magamra erőltetett mosolygástól...
Fúúúúú!!! Na, ilyenkor kezdett rámtörni a "szánalmas vagyok" érzés, és én annyira féltem ettől - mert titokban hittem benne - hogy iszonyodva ellöktem magamtól, és kétségbeesetten kerestem a bizonyítékokat, hogy miért is vagyok szuperklassz...
Jaj, Istenem, ha beismertem volna a gyengeségemet és a sebezhetőségemet, mennyivel könnyebb lett volna!!! Miért hisszük azt, hogy tökéletesnek kell lennünk. Hányszor játszottam el -főleg férfiaknak- a megértő, megbocsátó nőt! Mi lett volna, ha azt mondom: Figyi, ez most fáj...Igaz, hogy éppen azt gyakorlom, hogy laza, megértő, és megbocsátó nő legyek, de ez most nem megy...Az az igazság, hogy pokoli dühös vagyok, összezavarodott és csalódott...
Miért nem mondtam ezt???
Azt hiszem büszkeség és önvédelem...
Pedig ha belegondolok, hitelesnek lenni sokkal kevésbé szánalmas...A megjátszás, az állandó rejtőzködés, önigazolás és önvédelem tényleg szánalmas látvány kívülről, ráadásuk belülről roppant fájdalmas is. Hisz miért van szükség mindezekre? Azért, mert belül silánynak és értéktelennek tartjuk magunkat....
Nagyon felszabadító volt minderre rájönni!!!!
Utána már egész nap megerősítéseket ismételgettem:
Megengedem magamnak, hogy befogadjam életembe a legnagyobb bőségnek és csodálatos történéseknek azt a lehetőségét, amit a teremtő nekem adományoz. Befogadom magamért, a családomért, a gyerekeimért és az egész emberiségért. (Ez az Agykontrollos Gazdagság cd-n van rajta, csak egy kicsit kibővítettem :))
Meg azt mondogattam: Köszönöm, Köszönöm! Képes vagyok használni a Teremtő erőmet. Könnyedén és természetesen használom a Teremtő erőmet!!!
NEM ÉREZTEM ELLENÁLLÁST!!! SIKERÜLT AZ ELENGEDÉS, KITISZTÍTOTTAM EGY MINTÁT, AMI VISSZAFOGOTT!! HURRÁ!!!!
Fúúúúú!!! Na, ilyenkor kezdett rámtörni a "szánalmas vagyok" érzés, és én annyira féltem ettől - mert titokban hittem benne - hogy iszonyodva ellöktem magamtól, és kétségbeesetten kerestem a bizonyítékokat, hogy miért is vagyok szuperklassz...
Jaj, Istenem, ha beismertem volna a gyengeségemet és a sebezhetőségemet, mennyivel könnyebb lett volna!!! Miért hisszük azt, hogy tökéletesnek kell lennünk. Hányszor játszottam el -főleg férfiaknak- a megértő, megbocsátó nőt! Mi lett volna, ha azt mondom: Figyi, ez most fáj...Igaz, hogy éppen azt gyakorlom, hogy laza, megértő, és megbocsátó nő legyek, de ez most nem megy...Az az igazság, hogy pokoli dühös vagyok, összezavarodott és csalódott...
Miért nem mondtam ezt???
Azt hiszem büszkeség és önvédelem...
Pedig ha belegondolok, hitelesnek lenni sokkal kevésbé szánalmas...A megjátszás, az állandó rejtőzködés, önigazolás és önvédelem tényleg szánalmas látvány kívülről, ráadásuk belülről roppant fájdalmas is. Hisz miért van szükség mindezekre? Azért, mert belül silánynak és értéktelennek tartjuk magunkat....
Nagyon felszabadító volt minderre rájönni!!!!
Utána már egész nap megerősítéseket ismételgettem:
Megengedem magamnak, hogy befogadjam életembe a legnagyobb bőségnek és csodálatos történéseknek azt a lehetőségét, amit a teremtő nekem adományoz. Befogadom magamért, a családomért, a gyerekeimért és az egész emberiségért. (Ez az Agykontrollos Gazdagság cd-n van rajta, csak egy kicsit kibővítettem :))
Meg azt mondogattam: Köszönöm, Köszönöm! Képes vagyok használni a Teremtő erőmet. Könnyedén és természetesen használom a Teremtő erőmet!!!
NEM ÉREZTEM ELLENÁLLÁST!!! SIKERÜLT AZ ELENGEDÉS, KITISZTÍTOTTAM EGY MINTÁT, AMI VISSZAFOGOTT!! HURRÁ!!!!
Feltárul a sötét fal titka :)
Van az Agykontrollban egy technika, amit nagyon szeretek: Pohár víz technikának hívják. Az a lényege, hogyha van egy kérdésed, amire választ szeretnél, akkor este megiszol egy fél pohár vizet, és közben megerősíted a szándékodat, hogy választ szeretnél az adott kérdésre. Reggel megiszod a másik felét és megcsinálod ugyanezt. Általában 24 órán belül megkapod a választ. Régóta használom ezt nagyon jó eredménnyel, és most már sokszor előfordul, hogy elegendő csak megfogalmaznom a szándékot, hogy este ezt a technikát fogom alkalmazni, és még nap közben megkapom a választ!
Tegnap is ez történt: elhatároztam, hogy este megiszom a pohár vizet, és megkérem a tudatalattimat segítsen megérteni mi ez a fal, amit magam előtt látok (lásd tegnapi bejegyzés).
Este a párom felbosszantott. A kapcsolatunk számomra minden csak nem boldogító és mostanában a legpozitívabb érzés, amit képes vagyok érezni iránta az a szánalom...Sokszor vagyok rettenetesen dühös is, de azt már tudom, hogy ilyenkor voltaképpen magamra vagyok mérges, hogy hogyan keveredhettem ilyen szörnyű helyzetbe, és - főként - miért nem vagyok már képes rajta változtatni!!!
-Szánalmas, szánalmas, olyan szánalmas ez a pasi, hogy az nem igaz!! - mondogattam dühösen, de akkor megint belém vágott a felismerés: tulajdonképpen az tölt el iszonyattal, hogy ÉN IS szánalmasnak látom saját magam!!!! És akkor hirtelen bekattant az a jellegzetes AHA - érzés, amikor tudom, hogy itt a válasz!!!
Eszembe jutott, hogy hányszor de hányszor kuncsorogtam életem során egy kis odafigyelésért, szeretetért...Milyen mohó sikerszomjam van ( hozzáértők kedvéért: 35/8- as születési számom van, így a siker-téma sorsfeladatom!)...mennyire szerettem volna, ha figyelnek rám, csodálnak, irigyelnek!!! Hányszor voltam oda valakiért, várva, hogy felfigyel rá, rájön, hogy voltaképpen milyen csodálatos is vagyok...Hányszor adtam túl sokat férfiaknak, azért, hogy bebizonyítsam nélkülözhetetlen vagyok az életükben...Hányszor lett volna kedvem az arcukba, csapni, beléjük rúgni, de kívülről csak mosolyogtam, hogy elhitessem magamról milyen kedves és megértő is vagyok...
És ráadásul még az egészet leöntöttem egy adag ezoterikus - rózsaszín - cukormázzal is. Persze ehhez az kellet, hogy belül kegyetlenül beszabályozzam magam, és elhitessem magammal, hogy most ezt azért csinálom, hogy megtanuljak szeretni, elfogadni, megbocsátani...
Ennek persze egyenes következménye, hogy az ember belülről éhezik érzelmileg. Mivel azt tanultam, hogy nem "spiri" a külvilágtól elvárni bármit is, ezért hagytam, hogy az életemben mindenki gátlástalanul azt tehessen amit csak akar...mindezt persze a fejlődésem érdekében...Mivel az egész semmiféle eredményt nem hozott (hogy is hozhatott volna!) ezért belül egyre dühösebb, agresszívabb lettem, amit magam ellen fordítottam, és egyre halmozódott bennem a bűntudat amiért ennyi tanulás ellenére sem tudom az életemet működtetni! Ennek egyenes eredménye volt, hogy megjelent az életemben a Nagy Büntetés és később a Nagy Vádló! Persze először álruhában, szerelemként. De most már tudom, hogy egyvalamiben tökéletesen egyetértünk a párommal: mindenért én vagyok a hibás!!
Egyszerűen nem tudtam különbséget tenni a "Vállald a felelősséget" az életedért és a "Minden a te hibád, hisz mindent te teremtesz az életedben" között! Pedig van!!! Óriási különbség van!!!!
Nyilvánvaló, hogy ilyen mérgező belső alapállásból nem lehet sikert várni. Iszonyatos erőfeszítések mennek el a kompenzálásra, arra, hogy elhitessem a külvilággal, hogy én tulajdonképpen milyen jól is vagyok. Azért akartam ezt elhitetni, mert ha ők ezt tükrözik számomra, akkor talán és is elhiszem, hogy így van...De mélyen belül nagyon is éreztem milyen hatalmas mértékben van szükségem az elismerésre, szeretetre és a csodálatra... És állandóan ott lappangott bennem, hogy milyen szánalmas is vagyok...
Na, ezen kell dolgoznom az elkövetkezendőkben!!!!!!
Tegnap is ez történt: elhatároztam, hogy este megiszom a pohár vizet, és megkérem a tudatalattimat segítsen megérteni mi ez a fal, amit magam előtt látok (lásd tegnapi bejegyzés).
Este a párom felbosszantott. A kapcsolatunk számomra minden csak nem boldogító és mostanában a legpozitívabb érzés, amit képes vagyok érezni iránta az a szánalom...Sokszor vagyok rettenetesen dühös is, de azt már tudom, hogy ilyenkor voltaképpen magamra vagyok mérges, hogy hogyan keveredhettem ilyen szörnyű helyzetbe, és - főként - miért nem vagyok már képes rajta változtatni!!!
-Szánalmas, szánalmas, olyan szánalmas ez a pasi, hogy az nem igaz!! - mondogattam dühösen, de akkor megint belém vágott a felismerés: tulajdonképpen az tölt el iszonyattal, hogy ÉN IS szánalmasnak látom saját magam!!!! És akkor hirtelen bekattant az a jellegzetes AHA - érzés, amikor tudom, hogy itt a válasz!!!
Eszembe jutott, hogy hányszor de hányszor kuncsorogtam életem során egy kis odafigyelésért, szeretetért...Milyen mohó sikerszomjam van ( hozzáértők kedvéért: 35/8- as születési számom van, így a siker-téma sorsfeladatom!)...mennyire szerettem volna, ha figyelnek rám, csodálnak, irigyelnek!!! Hányszor voltam oda valakiért, várva, hogy felfigyel rá, rájön, hogy voltaképpen milyen csodálatos is vagyok...Hányszor adtam túl sokat férfiaknak, azért, hogy bebizonyítsam nélkülözhetetlen vagyok az életükben...Hányszor lett volna kedvem az arcukba, csapni, beléjük rúgni, de kívülről csak mosolyogtam, hogy elhitessem magamról milyen kedves és megértő is vagyok...
És ráadásul még az egészet leöntöttem egy adag ezoterikus - rózsaszín - cukormázzal is. Persze ehhez az kellet, hogy belül kegyetlenül beszabályozzam magam, és elhitessem magammal, hogy most ezt azért csinálom, hogy megtanuljak szeretni, elfogadni, megbocsátani...
Ennek persze egyenes következménye, hogy az ember belülről éhezik érzelmileg. Mivel azt tanultam, hogy nem "spiri" a külvilágtól elvárni bármit is, ezért hagytam, hogy az életemben mindenki gátlástalanul azt tehessen amit csak akar...mindezt persze a fejlődésem érdekében...Mivel az egész semmiféle eredményt nem hozott (hogy is hozhatott volna!) ezért belül egyre dühösebb, agresszívabb lettem, amit magam ellen fordítottam, és egyre halmozódott bennem a bűntudat amiért ennyi tanulás ellenére sem tudom az életemet működtetni! Ennek egyenes eredménye volt, hogy megjelent az életemben a Nagy Büntetés és később a Nagy Vádló! Persze először álruhában, szerelemként. De most már tudom, hogy egyvalamiben tökéletesen egyetértünk a párommal: mindenért én vagyok a hibás!!
Egyszerűen nem tudtam különbséget tenni a "Vállald a felelősséget" az életedért és a "Minden a te hibád, hisz mindent te teremtesz az életedben" között! Pedig van!!! Óriási különbség van!!!!
Nyilvánvaló, hogy ilyen mérgező belső alapállásból nem lehet sikert várni. Iszonyatos erőfeszítések mennek el a kompenzálásra, arra, hogy elhitessem a külvilággal, hogy én tulajdonképpen milyen jól is vagyok. Azért akartam ezt elhitetni, mert ha ők ezt tükrözik számomra, akkor talán és is elhiszem, hogy így van...De mélyen belül nagyon is éreztem milyen hatalmas mértékben van szükségem az elismerésre, szeretetre és a csodálatra... És állandóan ott lappangott bennem, hogy milyen szánalmas is vagyok...
Na, ezen kell dolgoznom az elkövetkezendőkben!!!!!!
2012. október 26., péntek
Kezdjük a kályhától!
Sok célom van, de két alapvető. Szeretnék egy saját otthont, és szeretnék lefogyni 30-40 kilót.
A leendő otthonommal kapcsolatban annyi elvárásom van, hogy legyen kényelmes és tiszta - érezzem magam igazán OTTHON! Azt nem határozom meg, hogy ház legyen vagy lakás - mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya,- valamint a földrajzi elhelyezkedést sem határozom meg. Lehet a szomszéd utcában, más településen, de akár bárhol a Földgolyón, ahol Sorsom van...Ez legyen meglepi!!! Meg az is meglepi, hogy hogyan fogok hozzájutni - ugyanis "reálisan" semmi esély rá - dehát egy Istennőtanonc nem reális :)
Úgy gondoltam, hogy a kályhától fogok indulni: először is megnézem, hogy milyen félelmek és ellenállások vannak bennem a teremtőképességemmel kapcsolatban. Mit ne mondjak találtam egy párat, annak ellenére, hogy bő két évtizede, hogy először hallottam azt a mondatot: te teremted a saját világodat.
Amikor lassan kimondtam magamban, hogy "Én vagyok a teremtő, én teremtem a saját világomat", akkor fájdalmat és szorítást éreztem a napfonati csakrám környékén. Nem vagyok egy nagy csakra-szakértő, de úgy tudom a személyes hatalom érzése ehhez a csakrához tartozik. Figyeltem a fájdalmat, és kopogtatással próbáltam csökkenteni. Ahogy csökkent a szorítás hirtelen észrevettem (csukott szemmel csináltam a gyakorlatot), hogy a bal oldalam előtt van egy vastag szürkésfekete fal-szerű valami. A jobb oldalam előtt nincs ilyen, és ott egy nagyon szép tájra láttam rá, de nem tudtam odamenni, mert a fal szerű izé megakadályoz. Többször is próbáltam, de úgy jártam, mint egy légy: mindig visszapattantam. Próbálkoztam, valamelyest csökkent is a fal sűrűsége, de még mindig ott van. Fogalmam sincs mi lehet ez, mindenesetre dolgozom rajta.
Figyelem a falat, kopogtatok, és ilyeneket mondok:
Bár fogalmam sincs mi ez a fal, de hajlandó vagyok elengedni...
Lehet, hogy régen meg akart védeni valamitől, de most megköszönöm neki és elengedem...
Többé nincs rá szükségem, hogy megvédjen a saját teremtőképességemtől...
Akkor is jó ember leszek, ha teljesülnek a vágyaim...
Nyugodtan megengedhetem magamnak a teremtőképesség használatát...
Délutánra már könnyebbnek érzem magam, elmúlt a feszültség, de a fal még megvan...
Dolgozom rajta tovább :)
A leendő otthonommal kapcsolatban annyi elvárásom van, hogy legyen kényelmes és tiszta - érezzem magam igazán OTTHON! Azt nem határozom meg, hogy ház legyen vagy lakás - mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya,- valamint a földrajzi elhelyezkedést sem határozom meg. Lehet a szomszéd utcában, más településen, de akár bárhol a Földgolyón, ahol Sorsom van...Ez legyen meglepi!!! Meg az is meglepi, hogy hogyan fogok hozzájutni - ugyanis "reálisan" semmi esély rá - dehát egy Istennőtanonc nem reális :)
Úgy gondoltam, hogy a kályhától fogok indulni: először is megnézem, hogy milyen félelmek és ellenállások vannak bennem a teremtőképességemmel kapcsolatban. Mit ne mondjak találtam egy párat, annak ellenére, hogy bő két évtizede, hogy először hallottam azt a mondatot: te teremted a saját világodat.
Amikor lassan kimondtam magamban, hogy "Én vagyok a teremtő, én teremtem a saját világomat", akkor fájdalmat és szorítást éreztem a napfonati csakrám környékén. Nem vagyok egy nagy csakra-szakértő, de úgy tudom a személyes hatalom érzése ehhez a csakrához tartozik. Figyeltem a fájdalmat, és kopogtatással próbáltam csökkenteni. Ahogy csökkent a szorítás hirtelen észrevettem (csukott szemmel csináltam a gyakorlatot), hogy a bal oldalam előtt van egy vastag szürkésfekete fal-szerű valami. A jobb oldalam előtt nincs ilyen, és ott egy nagyon szép tájra láttam rá, de nem tudtam odamenni, mert a fal szerű izé megakadályoz. Többször is próbáltam, de úgy jártam, mint egy légy: mindig visszapattantam. Próbálkoztam, valamelyest csökkent is a fal sűrűsége, de még mindig ott van. Fogalmam sincs mi lehet ez, mindenesetre dolgozom rajta.
Figyelem a falat, kopogtatok, és ilyeneket mondok:
Bár fogalmam sincs mi ez a fal, de hajlandó vagyok elengedni...
Lehet, hogy régen meg akart védeni valamitől, de most megköszönöm neki és elengedem...
Többé nincs rá szükségem, hogy megvédjen a saját teremtőképességemtől...
Akkor is jó ember leszek, ha teljesülnek a vágyaim...
Nyugodtan megengedhetem magamnak a teremtőképesség használatát...
Délutánra már könnyebbnek érzem magam, elmúlt a feszültség, de a fal még megvan...
Dolgozom rajta tovább :)
2012. október 25., csütörtök
Használt eszközeim és a Változás Művészete technika
Nem vagyok egy nagy tanfolyamra járó
típus, inkább könyvekből szeretek tanulni. Mégis van egy
tanfolyam aminek az elvégzését tiszta szívből ajánlom
mindenkinek: ez pedig a Silva-féle Agykontroll. Szerintem aki belső
úton jár nem kerülheti meg, hiszen a belső fejlődés
technikáinak tárháza – viccesen úgy is mondhatnám, hogy a
belső fejlődés ALFÁJA :) ez a 4 napos tanfolyam.
Ha olvastad az eddigi bejegyzéseimet,
felismerhetted, hogy hiába minden spiri tudás, tanulás, pozitív
gondolkodás, ha továbbra is elnyomod a fájdalmakat, akkor az Élet
óriási pofonnal fog felébreszteni. Ezért nekem óriási szükségem
volt egy olyan technikára, amely segít elengedni. Sokszor olvastam,
hogy „csak engedd el”...igen ám, de hogyan????
Hosszú éveken át keresgéltem, de
MEGTALÁLTAM!!!! Úgy hívják: Faster EFT. Egy Robert G Smidt
nevű csodás pasi találta ki, és egyszerűen zseniális!! Nem vagyok benne
profi, én is most tanulom, de már sok kisebb dologban segített.
Hogy a nagy célok megvalósításában mennyire válik be azt most
fogom én is lecsekkolni :)
Ezen kívül van még egy a
Hellinger-féle családállításokról ismert „mezőt” használó
módszer amit szeretek és bevált, de ez inkább csoportban működik.
Most inkább az első kettő!!!
A Faster EFT-ben van egy technika, az a
neve, hogy a „Változás művészete”. Ezt használom.
Ezt a leírást találtam róla a neten:
Ezt a leírást találtam róla a neten:
A Változás Művészete
(A.R.T. of Change)
Art = Művészet:
A=Aiming – célzás
R=Releasing – elengedés
T=Transforming- átváltoztatás
A Változás Művészete egy FasterEFT-s technika. Arra használjuk, hogy eltüntessük azt, amit nem szeretnénk, és helyette azt kapjuk meg, amit szeretnénk.
Robert több videón beszél róla, hogy nem azt vonzzuk, amit szeretnénk, hanem azt, amik jelen pillanatban vagyunk.
Amik jelen pillanatban vagyunk, azt pedig a félelmeink irányítják; a félelmeink, amelyek a fájdalomtól szeretnének megóvni minket.
Ezzel az a probléma, hogy ezek esetleg nagyon régen megtanult minták, amelyek akkor logikusak voltak, és szükségünk volt rá, most viszont már könnyen lehet, hogy inkább akadályoznak, mint segítenek minket.
Például egy szülői parancs egy pár éves kisgyereknek, hogy ne ismerkedj idegen emberekkel, teljesen érthető, hogy miért mondja neki ezt a szülő; de ha ez a program még egy harminc évesnél is érvényben van, mert ott van a tudatalattijában, úgy, hogy az illető nem is tud róla, valószínű hogy inkább problémákat fog okozni neki. Előfordulhat, hogy gátlásos lesz emberek társaságában, nem tud barátkozni, nem tud ismerkedni, ha emberek között van, inkább rohanna haza…stb.
(A.R.T. of Change)
Art = Művészet:
A=Aiming – célzás
R=Releasing – elengedés
T=Transforming- átváltoztatás
A Változás Művészete egy FasterEFT-s technika. Arra használjuk, hogy eltüntessük azt, amit nem szeretnénk, és helyette azt kapjuk meg, amit szeretnénk.
Robert több videón beszél róla, hogy nem azt vonzzuk, amit szeretnénk, hanem azt, amik jelen pillanatban vagyunk.
Amik jelen pillanatban vagyunk, azt pedig a félelmeink irányítják; a félelmeink, amelyek a fájdalomtól szeretnének megóvni minket.
Ezzel az a probléma, hogy ezek esetleg nagyon régen megtanult minták, amelyek akkor logikusak voltak, és szükségünk volt rá, most viszont már könnyen lehet, hogy inkább akadályoznak, mint segítenek minket.
Például egy szülői parancs egy pár éves kisgyereknek, hogy ne ismerkedj idegen emberekkel, teljesen érthető, hogy miért mondja neki ezt a szülő; de ha ez a program még egy harminc évesnél is érvényben van, mert ott van a tudatalattijában, úgy, hogy az illető nem is tud róla, valószínű hogy inkább problémákat fog okozni neki. Előfordulhat, hogy gátlásos lesz emberek társaságában, nem tud barátkozni, nem tud ismerkedni, ha emberek között van, inkább rohanna haza…stb.
Konkrétan a technika:
1. Mi az, amit nem akarsz?
Ehhez kapcsolódóan: mi a probléma? mi az, amitől félsz? mi a lehető legrosszabb félelmed, amit egyáltalán el tudsz képzelni? (most ennek van a legnagyobb irányító ereje)
2.Gyűjtsd össze, írd le az ehhez kapcsolódó bizonyítékokat a fejedben. Emlékek, érzések, érzetek, gondolatok, elképzelések, képek, hangok, ízek, illatok, bármi lehet, amihez valamikor érzelem kapcsolódott.
Lehet olyasmi, amit átéltél, amit hallottál, olvastál vagy láttál a tv-ben, moziban, amit álmodtál, vagy ha csak sejtés vagy fantázia, azt is írd le. (Ezek mind-mind a mi agyunk termékei, ami a saját programjai alapján hozza őket létre, mikor visszaemlékszel rá.)
Lehetőleg minél több ilyen belső bizonyítékot sorolj fel.
Nem baj, ha az emlékeket nem látod vizuálisan, ha csak kellemetlen érzést vagy érzetet érzel, az is emlék; csak kinesztetikus módon emlékszel rá.
Kezdd el őket lekopogni 0-ra, hogy már semmi érzelmi töltés ne maradjon bennük. Elég, ha csak annyit mondasz: …elengedem… ….biztonságos elengedni… ….jó ember vagyok úgy is, hogy elengedem…
1. Mi az, amit nem akarsz?
Ehhez kapcsolódóan: mi a probléma? mi az, amitől félsz? mi a lehető legrosszabb félelmed, amit egyáltalán el tudsz képzelni? (most ennek van a legnagyobb irányító ereje)
2.Gyűjtsd össze, írd le az ehhez kapcsolódó bizonyítékokat a fejedben. Emlékek, érzések, érzetek, gondolatok, elképzelések, képek, hangok, ízek, illatok, bármi lehet, amihez valamikor érzelem kapcsolódott.
Lehet olyasmi, amit átéltél, amit hallottál, olvastál vagy láttál a tv-ben, moziban, amit álmodtál, vagy ha csak sejtés vagy fantázia, azt is írd le. (Ezek mind-mind a mi agyunk termékei, ami a saját programjai alapján hozza őket létre, mikor visszaemlékszel rá.)
Lehetőleg minél több ilyen belső bizonyítékot sorolj fel.
Nem baj, ha az emlékeket nem látod vizuálisan, ha csak kellemetlen érzést vagy érzetet érzel, az is emlék; csak kinesztetikus módon emlékszel rá.
Kezdd el őket lekopogni 0-ra, hogy már semmi érzelmi töltés ne maradjon bennük. Elég, ha csak annyit mondasz: …elengedem… ….biztonságos elengedni… ….jó ember vagyok úgy is, hogy elengedem…
Egy idő után lehet, hogy már nem
fogsz érzéseket érezni, de valahogy még mindig tudod az illető
bizonyítékról valahogyan, hogy az igaz. Maradt egy szín, egy
tónus vagy még mindig történik az emlék.
Miután lenulláztad, még annyit
tegyél meg, hogy megpróbálod visszahozni a negatívat megint. Ha
sikerül, akkor kopogtass, addig, amíg már egyáltalán nem tudod
visszahozni.
Ha végeztél az emlékkel, képzeletben nézd meg, hogy az emlékben szereplőknek milyen az arckifejezése. Ha nem kedves, békés, akkor kopogtass addig, amíg olyanná nem válik.
Ha végeztél az emlékkel, képzeletben nézd meg, hogy az emlékben szereplőknek milyen az arckifejezése. Ha nem kedves, békés, akkor kopogtass addig, amíg olyanná nem válik.
3.Ezután változtasd át az emléket
valami pozitívvá, valami számodra kellemessé, valami olyasmivé,
amiről eredetileg is szeretted volna, hogy úgy történjen.
Ha az, amin dolgoztál, már 0 érzelmi töltésű, megteheted, hogy visszagondolsz egy emlékre, amikor nagyon jól érezted magad, amikor szerettek, és ugyanazt az érzést gondolatban elküldöd a lenullázott valaminek, amin épp dolgoztál. Ez meg fogja változtatni a struktúráját.
Ha az, amin dolgoztál, már 0 érzelmi töltésű, megteheted, hogy visszagondolsz egy emlékre, amikor nagyon jól érezted magad, amikor szerettek, és ugyanazt az érzést gondolatban elküldöd a lenullázott valaminek, amin épp dolgoztál. Ez meg fogja változtatni a struktúráját.
Vagy megteheted azt is, hogy addig
kopogtatsz, amíg az emlék magától kellemessé nem válik.
4.Miután minden belső bizonyítékot
átalakítottál, képzeld el magad 5-10-15 év múlva az adott
helyzetben, és ha nem érzel legalább olyan jó, vagy még jobb
érzéseket, mint most, akkor addig kopogtass , amíg nem sikerül
legalább olyan jóvá változtatnod, mint ahogy a jelenben érzel.
És, hogy mi az a kopogtatás?
Ha nem jelenik meg felirat kattints a Youtube gombra, akkor átkerülsz oda, és ott van magyar felirat!
Spirituális (tév)úton
El szeretném mesélni Neked röviden a spirituális bukdácsolásom
történetét - hátha segít kiküszöbölni azokat a hibákat, amiket én
elkövettem.
Szinte rögtön rákattantam a dologra, ahogy elkezdett beszivárogni az országba a rendszerváltás után. Mivel nagyon fiatal voltam és ilyen dolgokról még csak nem is hallottam előtte, és természetesen (?) egy csomó dolgot azonnal félreértettem vagy nem is értettem meg.
Az Agykontrollal kezdtem, egy Trabant hátuljából vásároltam meg a könyvet gyaníthatóan Domján Lacitól. :) Nagyon misztikusnak tűnt ez az egész "alfa" dolog...
Aztán jöttek a tipikus amerikai sikerkönyvek, amik azt állították, hogyha pozitívan gondolkodom, hiszek és vizualizálok, akkor minden de MINDEN vágyam valóra válik...Azt hittem kezemben az Élet kulcsa...
Aztán megjelent a Kígyó és kereszt Müller Pétertől és alaposan rám hozta a frászt...Szegény Müller Péter igazán nem az ő hibája, de én a következőt vettem ki a könyvből: vagyok én, és vagy egy felsőbb Énem, akik egyfolytában csatáznak egymással- ez okozza minden nyomorúságomat. A csata oka, hogy én nem akarom teljesíteni a sorsfeladatomat, aminek a vállalása miatt leszülettem. Nomármost - következtettem akkor: van egy rejtélyes felsőbbrendű Én, akit nem ismerek, aki rejtve van előlem és sosem mutatkozott be nekem, de azt akarja tőlem, hogy teljesítsek valamilyen sorsfeladatot, amiről fogalmam sincs, hogy mi az!!!
Egy biztos: amit "énemnek" hiszek az hamis, "kígyó-én", aki valóban én vagyok arról fogalmam sincs, de ha nem teljesítem amit akar, akkor katasztrófák tucatjait idézi a fejemre!!!!
Atyaég!!! Ráadásul a könyvben szó esik egy rejtélyes Mesterről, aki(k) egyszer csak megjelennek a tanítvány életében, látják a Sorsát és "mesteri" tanácsokat osztogatva segítik tovább az útján. ..és ha a "tanítvány elég érett, akkor majd megjelenik a MESTER"...
Mivel nálam híre-hamva sem volt, csak úgy tudtam következtetni, hogy nyilvánvalóan nem vagyok elég érett!
Mindeközben az amerikai sikerirodalom váltig állította, hogy bármi lehetek ha pozitívan gondolkodom és most azonnal boldog leszek!! Nem mondom, hogy nem voltak kisebb sikereim, de a fő vonulat nem a diadalmenet volt...
Pedig az egész hihetetlen könnyűnek látszott...mégsem ment.
Biztos nem akarom eléggé...
Biztos nem hiszek eléggé...
Biztos nem vizualizálok eleget...
Biztos nem szeretem eléggé magamat...
Biztos az egóm akarja...
Nem vagyok elég alázatos...
Biztos negatív vagyok...
Nem mondogatom eleget a megerősítéseket...
Nem írom őket le esténként...stb...
Mindeközben Mester sehol, a Felsőbb énem se kért randit, nem jelentek meg Angyalok az ágyam lábánál, hogy segítsenek...Kezdett bennem egy olyan érzés kialakulni (ma már inkább úgy mondanám: tudatosulni, feljönni), hogy én itt valahogy nagyon elvagyok felejtve, valami óriási hendikeppel indulnék valamilyen általam nem ismert úton...
Csakhogy én egy roppant becsvágyó és sikeréhes teremtés vagyok ám, akit nem lehet csak úgy lesöpörni!!! Nem nyugodtam bele a kudarcba!!! A lappangó rossz érzésről igyekeztem nem tudomást venni, és elhatároztam, hogy IGENIS MEGMUTATOM!!!
Igen ám, de kinek és mit? Ezt tulajdonképpen magam sem tudtam, hisz fogalmam sem volt hol ki nem enged tovább...Vég nélkül analizáltam magam...tudtam, hogy csak én lehetek az ok, bennem kell, hogy legyen valami...Tanultam, olvastam, gondolkodtam, olvastam, tanultam, tanultam, olvastam...
A pozitív gondolkodást úgy értelmeztem, hogy nem vettem tudomást a rosszról, igyekeztem "uralni" és legyőzni!! Hát néha birkóztam röndesen!!
Érdekes módon a külvilágból inkább olyan visszajelzéseket kaptam, hogy egy önbizalommal teli, erős nő vagyok, és néha én is elhittem ezt. Azt hittem végre működik amit teszek! Nem tudom mennyire vették észre a környezetemben, hogy voltaképpen nagyon bizonytalan vagyok - talán a túlzott harsányságom és a feltűnösködésem árulta el a hozzáértőbbeknek, hogy kétségbeesetten vágyom a figyelemenergiára, a csodálatra és a pozitív visszajelzésekre.
Szerintem nagyon kilógott a lóláb...csinos, fiatal nő létemre olyan pofonokat kaptam pasiktól, hogy arrukódútam...
Az volt a legrosszabb, hogy akkor már tudtam: mindent én "vonzok be" az életembe. De bármi indult is el, bármilyen ígéretesen is, a vége valahogy mindig pofon lett.
Világosan emlékszem arra a megsemmisítő fekete lyuk érzésre, amikor valami amire nagyon vártam nem teljesedett, kudarc ért, pedig megdolgoztam a sikerért... Ilyenkor belül kétségbeesetten kiáltottam fel: az nem lehet, hogy ennyire rossz legyek!!!!! Tiltakoztam, pöröltem az Élettel, vérig voltam sértve...aztán összeszedtem magam, és újult erővel elindultam megint...Hajrá, nem adom fel!!! A rossz érzéseket persze nem dolgoztam fel, nem engedtem el. Tudtam róluk, de nem tudtam kezelni őket...Igyekeztem nem tudomást venni a félelmeimről a kétségbeesésemről, a tehetetlenségemről...
Ezt egészen addig csináltam, amíg egyszer csak a fejemre nem omlott az egész életem...Rövid idő leforgása alatt teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól, és csak zuhantam, zuhantam...Amikor - hitem szerint - a gödör fenekére értem azt hittem nem lesz rosszabb...Lett...
Szembe kellett néznem azzal, hogy akármennyire is próbáltam róla nem tudomást venni önmagamat tekintettem saját legrosszabb ellenségemnek. Mélyen belül meg voltam róla győződve, hogy nem vagyok "megfelelő".
Érdekes módon mégis amikor minden összeomlott, valahogy lassan lassan kezdem megérteni dolgokat...néha összeállt egy-egy mozaikdarabka...megértések, intuíciók villantak bennem...
Talán bölcsültem is valamelyest :)
Most már úgy érzem tényleg indulhatok :)
Az első fontos feladatom: megbarátkozni az Élettel! Eléggé haragszom rá, és sértve érzem magam, úgyhogy lesz dolgunk :)
Szinte rögtön rákattantam a dologra, ahogy elkezdett beszivárogni az országba a rendszerváltás után. Mivel nagyon fiatal voltam és ilyen dolgokról még csak nem is hallottam előtte, és természetesen (?) egy csomó dolgot azonnal félreértettem vagy nem is értettem meg.
Az Agykontrollal kezdtem, egy Trabant hátuljából vásároltam meg a könyvet gyaníthatóan Domján Lacitól. :) Nagyon misztikusnak tűnt ez az egész "alfa" dolog...
Aztán jöttek a tipikus amerikai sikerkönyvek, amik azt állították, hogyha pozitívan gondolkodom, hiszek és vizualizálok, akkor minden de MINDEN vágyam valóra válik...Azt hittem kezemben az Élet kulcsa...
Aztán megjelent a Kígyó és kereszt Müller Pétertől és alaposan rám hozta a frászt...Szegény Müller Péter igazán nem az ő hibája, de én a következőt vettem ki a könyvből: vagyok én, és vagy egy felsőbb Énem, akik egyfolytában csatáznak egymással- ez okozza minden nyomorúságomat. A csata oka, hogy én nem akarom teljesíteni a sorsfeladatomat, aminek a vállalása miatt leszülettem. Nomármost - következtettem akkor: van egy rejtélyes felsőbbrendű Én, akit nem ismerek, aki rejtve van előlem és sosem mutatkozott be nekem, de azt akarja tőlem, hogy teljesítsek valamilyen sorsfeladatot, amiről fogalmam sincs, hogy mi az!!!
Egy biztos: amit "énemnek" hiszek az hamis, "kígyó-én", aki valóban én vagyok arról fogalmam sincs, de ha nem teljesítem amit akar, akkor katasztrófák tucatjait idézi a fejemre!!!!
Atyaég!!! Ráadásul a könyvben szó esik egy rejtélyes Mesterről, aki(k) egyszer csak megjelennek a tanítvány életében, látják a Sorsát és "mesteri" tanácsokat osztogatva segítik tovább az útján. ..és ha a "tanítvány elég érett, akkor majd megjelenik a MESTER"...
Mivel nálam híre-hamva sem volt, csak úgy tudtam következtetni, hogy nyilvánvalóan nem vagyok elég érett!
Mindeközben az amerikai sikerirodalom váltig állította, hogy bármi lehetek ha pozitívan gondolkodom és most azonnal boldog leszek!! Nem mondom, hogy nem voltak kisebb sikereim, de a fő vonulat nem a diadalmenet volt...
Pedig az egész hihetetlen könnyűnek látszott...mégsem ment.
Biztos nem akarom eléggé...
Biztos nem hiszek eléggé...
Biztos nem vizualizálok eleget...
Biztos nem szeretem eléggé magamat...
Biztos az egóm akarja...
Nem vagyok elég alázatos...
Biztos negatív vagyok...
Nem mondogatom eleget a megerősítéseket...
Nem írom őket le esténként...stb...
Mindeközben Mester sehol, a Felsőbb énem se kért randit, nem jelentek meg Angyalok az ágyam lábánál, hogy segítsenek...Kezdett bennem egy olyan érzés kialakulni (ma már inkább úgy mondanám: tudatosulni, feljönni), hogy én itt valahogy nagyon elvagyok felejtve, valami óriási hendikeppel indulnék valamilyen általam nem ismert úton...
Csakhogy én egy roppant becsvágyó és sikeréhes teremtés vagyok ám, akit nem lehet csak úgy lesöpörni!!! Nem nyugodtam bele a kudarcba!!! A lappangó rossz érzésről igyekeztem nem tudomást venni, és elhatároztam, hogy IGENIS MEGMUTATOM!!!
Igen ám, de kinek és mit? Ezt tulajdonképpen magam sem tudtam, hisz fogalmam sem volt hol ki nem enged tovább...Vég nélkül analizáltam magam...tudtam, hogy csak én lehetek az ok, bennem kell, hogy legyen valami...Tanultam, olvastam, gondolkodtam, olvastam, tanultam, tanultam, olvastam...
A pozitív gondolkodást úgy értelmeztem, hogy nem vettem tudomást a rosszról, igyekeztem "uralni" és legyőzni!! Hát néha birkóztam röndesen!!
Érdekes módon a külvilágból inkább olyan visszajelzéseket kaptam, hogy egy önbizalommal teli, erős nő vagyok, és néha én is elhittem ezt. Azt hittem végre működik amit teszek! Nem tudom mennyire vették észre a környezetemben, hogy voltaképpen nagyon bizonytalan vagyok - talán a túlzott harsányságom és a feltűnösködésem árulta el a hozzáértőbbeknek, hogy kétségbeesetten vágyom a figyelemenergiára, a csodálatra és a pozitív visszajelzésekre.
Szerintem nagyon kilógott a lóláb...csinos, fiatal nő létemre olyan pofonokat kaptam pasiktól, hogy arrukódútam...
Az volt a legrosszabb, hogy akkor már tudtam: mindent én "vonzok be" az életembe. De bármi indult is el, bármilyen ígéretesen is, a vége valahogy mindig pofon lett.
Világosan emlékszem arra a megsemmisítő fekete lyuk érzésre, amikor valami amire nagyon vártam nem teljesedett, kudarc ért, pedig megdolgoztam a sikerért... Ilyenkor belül kétségbeesetten kiáltottam fel: az nem lehet, hogy ennyire rossz legyek!!!!! Tiltakoztam, pöröltem az Élettel, vérig voltam sértve...aztán összeszedtem magam, és újult erővel elindultam megint...Hajrá, nem adom fel!!! A rossz érzéseket persze nem dolgoztam fel, nem engedtem el. Tudtam róluk, de nem tudtam kezelni őket...Igyekeztem nem tudomást venni a félelmeimről a kétségbeesésemről, a tehetetlenségemről...
Ezt egészen addig csináltam, amíg egyszer csak a fejemre nem omlott az egész életem...Rövid idő leforgása alatt teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól, és csak zuhantam, zuhantam...Amikor - hitem szerint - a gödör fenekére értem azt hittem nem lesz rosszabb...Lett...
Szembe kellett néznem azzal, hogy akármennyire is próbáltam róla nem tudomást venni önmagamat tekintettem saját legrosszabb ellenségemnek. Mélyen belül meg voltam róla győződve, hogy nem vagyok "megfelelő".
Érdekes módon mégis amikor minden összeomlott, valahogy lassan lassan kezdem megérteni dolgokat...néha összeállt egy-egy mozaikdarabka...megértések, intuíciók villantak bennem...
Talán bölcsültem is valamelyest :)
Most már úgy érzem tényleg indulhatok :)
Az első fontos feladatom: megbarátkozni az Élettel! Eléggé haragszom rá, és sértve érzem magam, úgyhogy lesz dolgunk :)
Önelfogadás, önszeretet
Tisztában vagyok vele, hogy ahhoz, hogy bármi is elinduljon két dolgot kellene megtennem:
1. Elfogadni a helyzetemet
2. Szeretni önmagamat
Egyik sem könnyű...
Ha visszatekintek az életemre nem nehéz rájönnöm: épp oda kerültem, ahová SOHA DE SOHA nem akartam...Ami a LEGNAGYOBB FÉLELMEM VOLT: egy jelentéktelen, elhízott, elhanyagolt nő, aki tele volt álmokkal, amiből semmit sem sikerült megvalósítania...
Pedig voltak olyan időszakok az életemben, amikor úgy tűnt, hogy már csak pár apró lépés, és sínen vagyok...
El sem tudjátok képzelni, hogy naponta hány meg hány alkalommal jut eszembe, hogy istenem, ha mégegyszer a múltamnak azon a bizonyos pontján lehetnék, mennyivel másképp csinálnám...mennyi lehetőségem volt, amit sokszor akkor és ott észre sem vettem!!!
Rengetegszer visszapörgetem, hogy "hol rontottam el", de mindannyiszor azt találom, hogy szinte mindenhol...
Gondolom ezek után nem meglepő, hogy a fő bennem lévő érzés, a mardosó bűntudat, világ elől földalá bújni akaró mérgező szégyen...És mindemellett az a tudat, hogy na pont ezeket az érzéseket nem szabadna éreznem!!! Dr Hawkins szerint (Az erő kontra ERŐ c. könyv szerzője) ezek az érzések a létező legalacsonyabb tudatossági szinten kalibrálnak!! Tehát már attól is bűntudatom van, hogy bűntudatom van... :(
És akkor ezek után fogadjam el a helyzetemet és szeressem magam...
Meg lehet ezt tenni???
NANÁ!!!!
1. Elfogadni a helyzetemet
2. Szeretni önmagamat
Egyik sem könnyű...
Ha visszatekintek az életemre nem nehéz rájönnöm: épp oda kerültem, ahová SOHA DE SOHA nem akartam...Ami a LEGNAGYOBB FÉLELMEM VOLT: egy jelentéktelen, elhízott, elhanyagolt nő, aki tele volt álmokkal, amiből semmit sem sikerült megvalósítania...
Pedig voltak olyan időszakok az életemben, amikor úgy tűnt, hogy már csak pár apró lépés, és sínen vagyok...
El sem tudjátok képzelni, hogy naponta hány meg hány alkalommal jut eszembe, hogy istenem, ha mégegyszer a múltamnak azon a bizonyos pontján lehetnék, mennyivel másképp csinálnám...mennyi lehetőségem volt, amit sokszor akkor és ott észre sem vettem!!!
Rengetegszer visszapörgetem, hogy "hol rontottam el", de mindannyiszor azt találom, hogy szinte mindenhol...
Gondolom ezek után nem meglepő, hogy a fő bennem lévő érzés, a mardosó bűntudat, világ elől földalá bújni akaró mérgező szégyen...És mindemellett az a tudat, hogy na pont ezeket az érzéseket nem szabadna éreznem!!! Dr Hawkins szerint (Az erő kontra ERŐ c. könyv szerzője) ezek az érzések a létező legalacsonyabb tudatossági szinten kalibrálnak!! Tehát már attól is bűntudatom van, hogy bűntudatom van... :(
És akkor ezek után fogadjam el a helyzetemet és szeressem magam...
Meg lehet ezt tenni???
NANÁ!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)