Pár nap múlva lejár a 30 napos kihívás!
Hát nem gondoltam, hogy ez lesz belőle!! Valami olyasmire számítottam, hogy rózsaszín-szeretet felhőben úszom majd, vagy ilyesmi, ehelyett alig volt időm valamire is, mert sorjáztak az ötletek. Mindenesetre fordulatot vett az életem, ha nem is olyat, mint amire számítottam!!
a legjobb viszont az, hogy megtanultam a szeretere fókuszálni, napjában sokszor megkérdezem magamtól, hogy hogyan is állunk? Mennyi szeretet, öröm, hála stb van bennem ebben a pillanatban?
Nem lebegek örökké - az valahogy nem is volna természetes - de ha túlságosan belealudnék a pillanatba, akkor sokszor oldalbabök egy belső ujj :) : Hé, ébresztő! Fókuszálj a szeretetre!!
A lázas alkotás ellenére a külső dolgaim is viszonylag jól alakulnak, legalábbis ahhoz képest, amilyen siralmas volt a helyzet az utóbbi időben. Érdemes kitűzni ilyen kihívásokat, mert ténylegesen segít összeszedetnek maradni, és ad egy irányt ami felé az ember lánya mehet - legalábbis belső irányt. És ettől kívül is belendülnek a dolgok!!!!
Most megyek, megfürdetem a kislányomat. Olyan egy tünemény!! Minden pillanatban hálát adok a gyerekeimért!!
Valahogy összehozom azt az otthont magunknak!!!!!!!! Megérdemlik a gyerkőceim, hogy szép otthonuk legyen!!!!!
2012. november 27., kedd
2012. november 22., csütörtök
17 -18-19.nap: Még mindig tart!
Még mindig tart a kreatív ötletek hatalmas áramlása!!
Tegnap annyi ötletem támadt, hogy egész nap hol ebbe, hol abba kaptam bele, teljesen elfeledkezve magamról. Olyan sok mindent akartam egyszerre csinálni, hogy elborított a teendők hada. Nem figyeltem eléggé a kislányomra sem - pedig nyilvánvalóan ő az első. Mondjuk baj nem lett belőle, eljátszott szépen egyedül, csak én maradtam le róla, hogy figyeljem milyen csodálatos kis lény!! Nem ő veszített, hanem én!!
Épp ezért este, amikor elaludt, leültem és listába szedtem a teendőimet. Felállítottam egy fontossági sorrendet. Megállapodtam magammal, hogy nem kell mindent feltétlenül két nap alatt megcsinálnom - adok magamnak időt.
És még egy fontos: HA HÁROM NAP/HÉT/HÓNAP MÚLVA NINCS EREDMÉNY NEM HAGYOM ABBA!!!
Ez egy nagy lecke nekem!! Ha valami nem hoz gyorsan eredményt, akkor hajlamos vagyok azt gondolni: ez biztos nem az én utam, keressünk mást!
Krónikus újrakezdő vagyok, de erre most figyelni fogok!! Megacélosítom a kitartásomat!!!
Azokat a feladatokat, amiket előirányoztam magamnak, ráérek megcsinálni! Akár hónapokat is adhatok magamnak!!
Tudatosan figyelek az örömre, tudatosan a jelenlétre, és akkor stressz nélkül, lépésről-lépésre haladhatok! Végül is önmagamon kívül senki sem hajt :)
Tegnap annyi ötletem támadt, hogy egész nap hol ebbe, hol abba kaptam bele, teljesen elfeledkezve magamról. Olyan sok mindent akartam egyszerre csinálni, hogy elborított a teendők hada. Nem figyeltem eléggé a kislányomra sem - pedig nyilvánvalóan ő az első. Mondjuk baj nem lett belőle, eljátszott szépen egyedül, csak én maradtam le róla, hogy figyeljem milyen csodálatos kis lény!! Nem ő veszített, hanem én!!
Épp ezért este, amikor elaludt, leültem és listába szedtem a teendőimet. Felállítottam egy fontossági sorrendet. Megállapodtam magammal, hogy nem kell mindent feltétlenül két nap alatt megcsinálnom - adok magamnak időt.
És még egy fontos: HA HÁROM NAP/HÉT/HÓNAP MÚLVA NINCS EREDMÉNY NEM HAGYOM ABBA!!!
Ez egy nagy lecke nekem!! Ha valami nem hoz gyorsan eredményt, akkor hajlamos vagyok azt gondolni: ez biztos nem az én utam, keressünk mást!
Krónikus újrakezdő vagyok, de erre most figyelni fogok!! Megacélosítom a kitartásomat!!!
Azokat a feladatokat, amiket előirányoztam magamnak, ráérek megcsinálni! Akár hónapokat is adhatok magamnak!!
Tudatosan figyelek az örömre, tudatosan a jelenlétre, és akkor stressz nélkül, lépésről-lépésre haladhatok! Végül is önmagamon kívül senki sem hajt :)
2012. november 19., hétfő
14-15-16 nap Üzletasszony leszek :)
Sok minden történt az elmúlt napokban, de volt egy központi téma.
Bújtam az internetet, gondolkodtam, viaskodtam magammal. Kutattam.Információt kerestem.
Tépelődtem...
Elárulom miről: több MLM-üzletben is voltam régebben. Tudom miről szól, ismerem a buktatóit - de az előnyeit is :)
És akárki akármit is mond, bizony lehet vele keresni. Sokat. Viszont a híresztelésekkel ellentétben dolgozni is kell. Sokat. De ha a cég stabil, akkor a jövedelem biztos. Nekem úgysem lesz nyugdíjam ez fix. Valami megoldás kell és ez elég kézenfekvő. De ott van, hogy rengeteget buktam már, tehát a félelem az utamba áll(t). Most viszont döntöttem! Újra belevágok!! Kiválasztottam azt a céget, ami számomra a legszimpatikusabb. Nem írom le, mert ez nem a reklám helye. Megveszem a fogyi-cuccukat, és belevágok. Ha lefogyok én leszek az élő reklám. Összehasonlítottam az árakat, nem drágább, mint a bolti, úgyhogy rendben van!!
De ez egy dolog. A nagy pénz nyilvánvalóan a csapatépítés. Viszont nagyon sok visszautasítást kaptam már, sok nemet. Megmondom őszintén: félek belevágni...kurvára!!!!
Muszáj átlépnem az árnyékomat. Ha nem kockáztatok nem is nyerek :)
Ráadásul olyan céget választottam, amit mindenki szeret :)))
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik jók voltak az MLM-ben.
Szóval belevágok!!!
Itt nem fogom reklámozni amit csinálok. Ez a blog másról szól.
De ha valakit érdekel kereshet priviben :)))))))
Bújtam az internetet, gondolkodtam, viaskodtam magammal. Kutattam.Információt kerestem.
Tépelődtem...
Elárulom miről: több MLM-üzletben is voltam régebben. Tudom miről szól, ismerem a buktatóit - de az előnyeit is :)
És akárki akármit is mond, bizony lehet vele keresni. Sokat. Viszont a híresztelésekkel ellentétben dolgozni is kell. Sokat. De ha a cég stabil, akkor a jövedelem biztos. Nekem úgysem lesz nyugdíjam ez fix. Valami megoldás kell és ez elég kézenfekvő. De ott van, hogy rengeteget buktam már, tehát a félelem az utamba áll(t). Most viszont döntöttem! Újra belevágok!! Kiválasztottam azt a céget, ami számomra a legszimpatikusabb. Nem írom le, mert ez nem a reklám helye. Megveszem a fogyi-cuccukat, és belevágok. Ha lefogyok én leszek az élő reklám. Összehasonlítottam az árakat, nem drágább, mint a bolti, úgyhogy rendben van!!
De ez egy dolog. A nagy pénz nyilvánvalóan a csapatépítés. Viszont nagyon sok visszautasítást kaptam már, sok nemet. Megmondom őszintén: félek belevágni...kurvára!!!!
Muszáj átlépnem az árnyékomat. Ha nem kockáztatok nem is nyerek :)
Ráadásul olyan céget választottam, amit mindenki szeret :)))
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik jók voltak az MLM-ben.
Szóval belevágok!!!
Itt nem fogom reklámozni amit csinálok. Ez a blog másról szól.
De ha valakit érdekel kereshet priviben :)))))))
2012. november 16., péntek
13. nap: Lehetőségeső
Hirtelen nagyon sok lehetőség bukkant fel az életemben.
Ötletek, felvállalásra váró ügyek, üzleti ajánlatok...
Ma hirtelenjében azt sem tudtam mire is figyeljek. Persze képes vagyok azzal a bizonyossal több lovat is megülni, de nem szeretném, ha a mennyiség a minőség rovására menne.
Ráadásul ott van, hogy ezek mindegyike viszonylag hosszú távú projekt, amivel alapvetően nincs bajom, hiszen két és fél év Gyes van még előttem, úgyhogy ráérek később érő gyümölcsökkel is foglalkozni.
Az elkövetkezendő időszakban eldöntöm, hogy mi az, amivel hosszú távon megéri foglalkozni.
Mindenesetre az nagyon jó, hogy a szeretet -és hála gyakorlatok ilyen történés-hullámokat idéznek elő.
És bizony nem csak lehetőségeket, hanem barátokat is hoz!! Már kb 2 hete, tehát az egész szeretet-kihívás elkezdésekor elindult! Tudvalevő ugyebár, hogy a szülés utáni első hónapok nem éppen a barátokról, barátnőkről szólnak. Hát ez nálam sem volt másképp. Bár az internetnek köszönhetően az ember talán kevésbé érzi magát bezárva. Ettől függetlenül eléggé kiszakadtam az életből. És mostanában a barátaim egyre-másra bukkannak fel!! Szinte nincs nap, hogy ne hallanék egy régi hangot amikor megcsörren a telefon. Jönnek látogatóba. Beszélgetésre vágynak. Hiányzom nekik!! Olyanoknak is, akikről nem is gondoltam volna! Ez olyan jó!! Tényleg áramlik a szeretete!!!!!!!
És így a hála is sokkal de sokkal könnyebben jön!!
Ma kineveztem egy szép rózsaszín rózsakvarcot hálakőnek. Aki látta a Titok c. filmet, az tudja, hogy hálakő bármilyen kő lehet. A lényege, hogy amikor megfogjuk mindig találjunk valamit, amiért hálásak lehetünk! Minél többet vagyok hálás, annál gazdagabbnak érzem magam!!
Hamarosan megjelenik az életünkbe az otthonunk is, és onnantól egy nagyon izgalmas, új fejezet kezdődik :))
Már alig várom!!
Ötletek, felvállalásra váró ügyek, üzleti ajánlatok...
Ma hirtelenjében azt sem tudtam mire is figyeljek. Persze képes vagyok azzal a bizonyossal több lovat is megülni, de nem szeretném, ha a mennyiség a minőség rovására menne.
Ráadásul ott van, hogy ezek mindegyike viszonylag hosszú távú projekt, amivel alapvetően nincs bajom, hiszen két és fél év Gyes van még előttem, úgyhogy ráérek később érő gyümölcsökkel is foglalkozni.
Az elkövetkezendő időszakban eldöntöm, hogy mi az, amivel hosszú távon megéri foglalkozni.
Mindenesetre az nagyon jó, hogy a szeretet -és hála gyakorlatok ilyen történés-hullámokat idéznek elő.
És bizony nem csak lehetőségeket, hanem barátokat is hoz!! Már kb 2 hete, tehát az egész szeretet-kihívás elkezdésekor elindult! Tudvalevő ugyebár, hogy a szülés utáni első hónapok nem éppen a barátokról, barátnőkről szólnak. Hát ez nálam sem volt másképp. Bár az internetnek köszönhetően az ember talán kevésbé érzi magát bezárva. Ettől függetlenül eléggé kiszakadtam az életből. És mostanában a barátaim egyre-másra bukkannak fel!! Szinte nincs nap, hogy ne hallanék egy régi hangot amikor megcsörren a telefon. Jönnek látogatóba. Beszélgetésre vágynak. Hiányzom nekik!! Olyanoknak is, akikről nem is gondoltam volna! Ez olyan jó!! Tényleg áramlik a szeretete!!!!!!!
És így a hála is sokkal de sokkal könnyebben jön!!
Ma kineveztem egy szép rózsaszín rózsakvarcot hálakőnek. Aki látta a Titok c. filmet, az tudja, hogy hálakő bármilyen kő lehet. A lényege, hogy amikor megfogjuk mindig találjunk valamit, amiért hálásak lehetünk! Minél többet vagyok hálás, annál gazdagabbnak érzem magam!!
Hamarosan megjelenik az életünkbe az otthonunk is, és onnantól egy nagyon izgalmas, új fejezet kezdődik :))
Már alig várom!!
2012. november 15., csütörtök
11-12. nap: Elhiszed?
Elhiszed, hogy csodálatos vagy?
Elhiszed, hogy megérdemelsz minden jót az élettől?
Elhiszed, hogy a legjobbat érdemled?
Elhiszed, hogyha igazán bíznál az életben, akkor elhozná Neked azt, amit a legjobban szeretnél - könnyedén és erőfeszítés nélkül?
Elhiszed, hogy nem kell küzdened?
Elhiszed, hogy csak a szeretet létezik?
Elhiszed, hogy sohasem hibáztál?
Elhiszed, hogy nincs bűn?
Elhiszed, hogy szerethető vagy?
Elhiszed, hogy feltétel nélkül szeretnek?
Elhiszed, hogy olyan fontos része vagy a mindenségnek, hogy nélküled hatalmas űr maradna, amit mindenki megérez?
Elhiszed, hogy hatalmasabb, erősebb, gyönyörűbb és értékesebb vagy, mint amit valaha is gondoltál?
Elhiszed, hogy minden érted van és nem ellened?
Elhiszed, hogy nincs halál?
Elhiszed, hogy megérdemelsz minden jót az élettől?
Elhiszed, hogy a legjobbat érdemled?
Elhiszed, hogyha igazán bíznál az életben, akkor elhozná Neked azt, amit a legjobban szeretnél - könnyedén és erőfeszítés nélkül?
Elhiszed, hogy nem kell küzdened?
Elhiszed, hogy csak a szeretet létezik?
Elhiszed, hogy sohasem hibáztál?
Elhiszed, hogy nincs bűn?
Elhiszed, hogy szerethető vagy?
Elhiszed, hogy feltétel nélkül szeretnek?
Elhiszed, hogy olyan fontos része vagy a mindenségnek, hogy nélküled hatalmas űr maradna, amit mindenki megérez?
Elhiszed, hogy hatalmasabb, erősebb, gyönyörűbb és értékesebb vagy, mint amit valaha is gondoltál?
Elhiszed, hogy minden érted van és nem ellened?
Elhiszed, hogy nincs halál?
2012. november 14., szerda
7-8-9-10.nap Tisztíts, tisztíts!!!
Huh, elég sok dolog történt az elmúlt napokban- legfőképp belül.
A szeretet elkezdte tisztító munkáját. Fájt. Érdekes, milyen sokan félnek a szeretetet átélni, nehogy érezni kelljen ezt a fájdalmat. Pedig a szeretet soha sem fáj. SOHA!!
Mindössze annyi történik, hogy a szeretet hatására a szívünket körülvevő falak kezdenek leomlani. Na ez az, ami fáj!! Felépítettük őket, gondosan, évek alatt őrizgettük, nehogy megrepedjenek. Elzártunk mögéjük minden fájdalmat, minden lelki sérülést, fájó emléket. Aztán jön a szeretet és az egészet megrepeszti! Ami mögé volt rejtve kizúdul és tenni kell vele valamit. Vissza lehet menekülni? Vissza hát, épp csak nem érdemes, mert az elfojtott érzések nem tűnnek el. Folyamatosan elő-elő kívánnak törni azért, hogy meggyógyulhassanak.
Nekem most a legfontosabb munkám az volt, hogy semlegesítsem Anyukám két belém programozott mondatát: "Kislányom, neked úgy sem sikerül semmi!" "Úgy sem lesz belőle semmi!"
Rengetegszer hallottam őket, és mivel jó kislány vagyok el is fogadtam és természetesen meg is valósítottam őket az életemben.
Ezeket tisztítottam az elmúlt napokban és közben annyi érzelem szabadult fel, hogy írni sem tudtam, mert mire leírtam volna, már egy újabb réteggel találtam magam szemben.
Először is sok volt bennem a düh. Nem csoda!! Amikor az ember olyanokat hall gyerekkorában, hogy valami rejtélyes oknál fogva mások kivételezett helyzetben vannak, nekik minden csodálatos mód megvalósul, Te meg valamiért a peches kategóriába tartozol és ne is próbálkozz...Hát mi mást idézhetne elő, mint elkeseredést, kétségbeesés, majd tehetetlen dühöt és lázadást. Ez fűtötte kamaszkorom lázadását, és a rengeteg tévutat: azt pontosan tudtam, hogy mit NEM akarok. be akartam bizonyítani, hogy nekem IGENIS sikerülhet, hogy nem vagyok rosszabb, mint a mázlisták. Persze az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve, hiszen a bennem lévő ellenség ellen küzdve akármikor is nyertem volt bennem egy vesztes is. Ezért nem szabad ellenállni a "gonosznak", nem szabad harcolni, mert ha legyőztük önmagunkat, akkor lesz egy részünk, aki győz- de lesz egy vesztes is...Felismerni, átminősíteni, elengedni...Ezek a helyes eszközök, nem a harc!!
Nyilvánvalóan nem jutottam sehova, ha csak valami elől menekültem és nem tudtam mifelé...
Fontos azonban megjegyeznem, hogy felesleges az ilyen démoni szülői üzenetek miatt (így hívja a tranzakció analízis) bárkit is hibáztatni, hisz mindig mindenki azt kapja ami a fejlődése folyamatában a legfontosabb tanulnivaló.
Ráadásul - hogy valami igazán vigasztalót is mondjak - ha ennyire központi helyen van, mondjuk a siker témája az ember életében, akkor igenis sorsfeladat ennek átminősítése sikertelenségből sikerbe. Mindig is reménykedtem ebben, de amikor elolvastam Dan Millmann: erre születtél c. könyvét, és kiderült, hogy 35/8-as vagyok, akkor óriási megerősítést kaptam erről! Életfeladatom a siker, a népszerűség, a hatalom, de nem a gagyi bulvár forma, hanem az IGAZI bőség és hatalom. Ami belső elsősorban.És bennem van, akármennyire is nem érzem még - vagy csak kevéssé érzem :)
Nem kell megszereznem - csak lebontanom az előtte álló falakat, melyek fájdalmas érzésekből és korlátozó hiedelmekből épültek!!
A szeretet elkezdte tisztító munkáját. Fájt. Érdekes, milyen sokan félnek a szeretetet átélni, nehogy érezni kelljen ezt a fájdalmat. Pedig a szeretet soha sem fáj. SOHA!!
Mindössze annyi történik, hogy a szeretet hatására a szívünket körülvevő falak kezdenek leomlani. Na ez az, ami fáj!! Felépítettük őket, gondosan, évek alatt őrizgettük, nehogy megrepedjenek. Elzártunk mögéjük minden fájdalmat, minden lelki sérülést, fájó emléket. Aztán jön a szeretet és az egészet megrepeszti! Ami mögé volt rejtve kizúdul és tenni kell vele valamit. Vissza lehet menekülni? Vissza hát, épp csak nem érdemes, mert az elfojtott érzések nem tűnnek el. Folyamatosan elő-elő kívánnak törni azért, hogy meggyógyulhassanak.
Nekem most a legfontosabb munkám az volt, hogy semlegesítsem Anyukám két belém programozott mondatát: "Kislányom, neked úgy sem sikerül semmi!" "Úgy sem lesz belőle semmi!"
Rengetegszer hallottam őket, és mivel jó kislány vagyok el is fogadtam és természetesen meg is valósítottam őket az életemben.
Ezeket tisztítottam az elmúlt napokban és közben annyi érzelem szabadult fel, hogy írni sem tudtam, mert mire leírtam volna, már egy újabb réteggel találtam magam szemben.
Először is sok volt bennem a düh. Nem csoda!! Amikor az ember olyanokat hall gyerekkorában, hogy valami rejtélyes oknál fogva mások kivételezett helyzetben vannak, nekik minden csodálatos mód megvalósul, Te meg valamiért a peches kategóriába tartozol és ne is próbálkozz...Hát mi mást idézhetne elő, mint elkeseredést, kétségbeesés, majd tehetetlen dühöt és lázadást. Ez fűtötte kamaszkorom lázadását, és a rengeteg tévutat: azt pontosan tudtam, hogy mit NEM akarok. be akartam bizonyítani, hogy nekem IGENIS sikerülhet, hogy nem vagyok rosszabb, mint a mázlisták. Persze az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve, hiszen a bennem lévő ellenség ellen küzdve akármikor is nyertem volt bennem egy vesztes is. Ezért nem szabad ellenállni a "gonosznak", nem szabad harcolni, mert ha legyőztük önmagunkat, akkor lesz egy részünk, aki győz- de lesz egy vesztes is...Felismerni, átminősíteni, elengedni...Ezek a helyes eszközök, nem a harc!!
Nyilvánvalóan nem jutottam sehova, ha csak valami elől menekültem és nem tudtam mifelé...
Fontos azonban megjegyeznem, hogy felesleges az ilyen démoni szülői üzenetek miatt (így hívja a tranzakció analízis) bárkit is hibáztatni, hisz mindig mindenki azt kapja ami a fejlődése folyamatában a legfontosabb tanulnivaló.
Ráadásul - hogy valami igazán vigasztalót is mondjak - ha ennyire központi helyen van, mondjuk a siker témája az ember életében, akkor igenis sorsfeladat ennek átminősítése sikertelenségből sikerbe. Mindig is reménykedtem ebben, de amikor elolvastam Dan Millmann: erre születtél c. könyvét, és kiderült, hogy 35/8-as vagyok, akkor óriási megerősítést kaptam erről! Életfeladatom a siker, a népszerűség, a hatalom, de nem a gagyi bulvár forma, hanem az IGAZI bőség és hatalom. Ami belső elsősorban.És bennem van, akármennyire is nem érzem még - vagy csak kevéssé érzem :)
Nem kell megszereznem - csak lebontanom az előtte álló falakat, melyek fájdalmas érzésekből és korlátozó hiedelmekből épültek!!
2012. november 9., péntek
6.nap: A karma mit akar ma?
Elnézést, ha idétlen a szóvicc, de nem tudtam kihagyni, ráadásul tényleg fedi a ma történteket.
Úgy kezdődött, hogy olvastam egy cikket Müller Pétertől a karmáról. Aztán beszéltem egy barátnőmmel, aki nemrég költözött el és kineziológiát tanul. Azt a fajtát, ami előző életeket is old. El nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan csinálja, de megbeszéltük, hogy nemsokára csinál nekem is egy oldást. (Mellesleg, amióta csinálom a szeretet-kihívást sorra bukkannak fel a régi barátaim!! Ez nagyon jó!!!)
Azt hittem ezzel le van tudva ez a karma dolog - majd oldunk ha itt a barátnőm. De mit ad isten, még kétszer belefutottam egy nap leforgása alatt valami karmás-dologba. Na, ez a szinkronicitás-áradat már meglepett!
Mit jelenthet ez?-morfondíroztam babasétáltatás közben. -Én nem tudom hogyan kell karmát oldani. Illetve dehogy nem tudom, hisz minden nap tulajdonképpen egy karma-oldás, de tudatosan, feladatszerűen még nem csináltam...Bár ha leegyszerűsítve belegondolok: mit is jelent a karma? Hogy olyat tettem (vagy gondoltam), ami most visszaszáll rám. Problematikus. Mondjuk, mint hogy nincs saját lakásom. Ez mitől lehet? Hát...valószínüleg attól, hogy valamikor elvettem mások otthonát, földönfutóvá tettem őket. Ez kínos, de meglehet...Akkor tulajdonképpen hasonló a dolgom, mint a családállításban: elismerni a fájdalmukat és bocsánatot kérni. Sőt, ha már családállítás: lehet, hogy valamelyik ősöm is csinált hasonlót, úgyhogy biztos ami biztos az ő nevében is elnézést kérek. meg mivel idő nincs, ezért a jövőbeli és párhuzamos életeket is beleveszem...ártani nem árthat :)
Ezek után teli lendülettel hazaértünk. A medi elkezdéséig meg kellet várnom amíg elalszik a kislányom.
nekikezdtem Laborszintre mentem (agykontrollosok tudják mi ez) és hívtam a segítőimet. Egy hatalmas rétre mentünk. Megálltam a segítőimmel szemben és szólítottam egykori önmagamat, vagy őseimet, vagy párhuzamos életeimet stb, akik előidézték ezt a karmát. A jobb oldalamon lett egy kb 30 fős csoport. Oké. Most megkértem, hogy jöjjenek azok, akiket bántottam, akik áldozatok. Ekkor érdekes dolog történt. A bal oldalon megjelent kb 8-10 kékes fényű alak - viszont mögöttük egy irdatlan sokaság Több millióan!! Hűha!!!
Odamentem a saját "tettes" csoportomhoz és eléjük álltam. Ránéztem az áldozatokra, és elmondtam nekik, hogyha valamikor elvettem tőlük az otthonukat és földönfutóvá tettem őket, akkor bocsássanak meg! Tudom, mit élnek át, hisz épp most tapasztalom! Úgy éreztem rendben ment! És akkor az áldozataim közül a 8-10 kékes fényű megfordult. Hirtelen rájöttem mi történik!! Ők az én áldozataim ugyan, de én azért tudtam velük ezt megcsinálni, mert az én áldozataim egykor tettesek voltak. És most megfordultak, hogy ugyanúgy ahogy én tőlük, ők is bocsánatot kértek azoktól akiket bántottak! Majd azok is megfordultak, és azok is....
Hú, azért volt ott ez a rengeteg lélek, mert mindenki tettes és áldozat volt egyszerre!! Mégegyszer hűha!!! Micsoda megbocsátás-áradatot indítottam el!!!
Aztán az én kék lelkeim közelebb jöttek és megfogták a kezem. Kört alkottunk és körénk gyűlt a rengeteg többi lélek.Energiát kezdtek sugározni a kör középpontja felé, és ott egy hologram-szerű képben megláttam magamat, ahogy egy ajtó előtt állok kulccsal a kezemben. Rájöttem, hogy az otthonom ajtaja előtt állok, hisz ez a rengeteg lélek most mind épp azon van, hogy segítsen nekem a célom megvalósításában!!
Fantasztikus érzés volt!!!
Tudtam, hogy valóra KELL VÁLNIA!!!!
Úgy kezdődött, hogy olvastam egy cikket Müller Pétertől a karmáról. Aztán beszéltem egy barátnőmmel, aki nemrég költözött el és kineziológiát tanul. Azt a fajtát, ami előző életeket is old. El nem tudom képzelni, hogy ezt hogyan csinálja, de megbeszéltük, hogy nemsokára csinál nekem is egy oldást. (Mellesleg, amióta csinálom a szeretet-kihívást sorra bukkannak fel a régi barátaim!! Ez nagyon jó!!!)
Azt hittem ezzel le van tudva ez a karma dolog - majd oldunk ha itt a barátnőm. De mit ad isten, még kétszer belefutottam egy nap leforgása alatt valami karmás-dologba. Na, ez a szinkronicitás-áradat már meglepett!
Mit jelenthet ez?-morfondíroztam babasétáltatás közben. -Én nem tudom hogyan kell karmát oldani. Illetve dehogy nem tudom, hisz minden nap tulajdonképpen egy karma-oldás, de tudatosan, feladatszerűen még nem csináltam...Bár ha leegyszerűsítve belegondolok: mit is jelent a karma? Hogy olyat tettem (vagy gondoltam), ami most visszaszáll rám. Problematikus. Mondjuk, mint hogy nincs saját lakásom. Ez mitől lehet? Hát...valószínüleg attól, hogy valamikor elvettem mások otthonát, földönfutóvá tettem őket. Ez kínos, de meglehet...Akkor tulajdonképpen hasonló a dolgom, mint a családállításban: elismerni a fájdalmukat és bocsánatot kérni. Sőt, ha már családállítás: lehet, hogy valamelyik ősöm is csinált hasonlót, úgyhogy biztos ami biztos az ő nevében is elnézést kérek. meg mivel idő nincs, ezért a jövőbeli és párhuzamos életeket is beleveszem...ártani nem árthat :)
Ezek után teli lendülettel hazaértünk. A medi elkezdéséig meg kellet várnom amíg elalszik a kislányom.
nekikezdtem Laborszintre mentem (agykontrollosok tudják mi ez) és hívtam a segítőimet. Egy hatalmas rétre mentünk. Megálltam a segítőimmel szemben és szólítottam egykori önmagamat, vagy őseimet, vagy párhuzamos életeimet stb, akik előidézték ezt a karmát. A jobb oldalamon lett egy kb 30 fős csoport. Oké. Most megkértem, hogy jöjjenek azok, akiket bántottam, akik áldozatok. Ekkor érdekes dolog történt. A bal oldalon megjelent kb 8-10 kékes fényű alak - viszont mögöttük egy irdatlan sokaság Több millióan!! Hűha!!!
Odamentem a saját "tettes" csoportomhoz és eléjük álltam. Ránéztem az áldozatokra, és elmondtam nekik, hogyha valamikor elvettem tőlük az otthonukat és földönfutóvá tettem őket, akkor bocsássanak meg! Tudom, mit élnek át, hisz épp most tapasztalom! Úgy éreztem rendben ment! És akkor az áldozataim közül a 8-10 kékes fényű megfordult. Hirtelen rájöttem mi történik!! Ők az én áldozataim ugyan, de én azért tudtam velük ezt megcsinálni, mert az én áldozataim egykor tettesek voltak. És most megfordultak, hogy ugyanúgy ahogy én tőlük, ők is bocsánatot kértek azoktól akiket bántottak! Majd azok is megfordultak, és azok is....
Hú, azért volt ott ez a rengeteg lélek, mert mindenki tettes és áldozat volt egyszerre!! Mégegyszer hűha!!! Micsoda megbocsátás-áradatot indítottam el!!!
Aztán az én kék lelkeim közelebb jöttek és megfogták a kezem. Kört alkottunk és körénk gyűlt a rengeteg többi lélek.Energiát kezdtek sugározni a kör középpontja felé, és ott egy hologram-szerű képben megláttam magamat, ahogy egy ajtó előtt állok kulccsal a kezemben. Rájöttem, hogy az otthonom ajtaja előtt állok, hisz ez a rengeteg lélek most mind épp azon van, hogy segítsen nekem a célom megvalósításában!!
Fantasztikus érzés volt!!!
Tudtam, hogy valóra KELL VÁLNIA!!!!
5. nap: Tégy úgy, mintha, és az elengedés
Tegnap egész nap semmi de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a leendő otthonunkra!!
Nem terveztem el, hogy "na, ma aztán beleélem magam", mégis folyamatosan az eszemben járt. Közben azért odafigyeltem rá, hogy szeressem magam azért mert ennyire vágyom rá, hogy jobbá tegyem az életünket. Vágyom a rendre a tisztaságra, arra, hogy a sajátomként gondozhassam a négyzetmétereket. Vágyom rá, hogy szépítgessem, csinosítgassam, igazi OTTHONná varázsoljam!!!
Egész nap ingatlanos oldalakat böngésztem, válogattam a lakások között. keresgéltem, hogy hol lehetnénk boldogok, vajon melyik lesz a mi otthonunk? annyira beleéltem magam, hogy szinte csodálkozom miért vagyunk még itt? Miért nem mehetek már???
Határtalan örömmel és boldogsággal tölt el az a tudat, hogy saját otthonunk van!! És az talán még jobban, hogy mindez az Élet, a Mindenség ajándéka. nem kell érte "keményen" megdolgoznom.
Mellesleg: elgondolkodtató a "keményen dolgozni" kifejezés. Hisz ez olyasmit sugall, hogy szenvedve, kelletlenül dolgozik az ember. Ez meg mit jelent? Hogy nagy benne az ellenállás, szeretetlenül végzi a dolgát, nincs benne öröme...Ellene úszik az Élet áramlásának. Ilyen hozzáállással vajon milyen pozitív végkifejlet várható??
Amikor az ember szívesen végzi a dolgát, lelkesedéssel, szívvel, akkor dolgozhat napi 12-16 órát is nem érzi "kemény munkának". Ha elfárad, akkor kipiheni magát és közben feltöltődik energiával. Meggyőződésem, hogy amikor valaki annyira fáradt, hogy nem tudja magát rendesen kipihenni, reggelente úgy kel fel, mint akit leütöttek az sokszor nem azért van, mert sokat dolgozik és keveset pihen, hanem azért, mert rengeted benne az ellenállás. Ilyenkor elengedni, elengedni, elengedni. persze szükség van elegendő pihenésre, és ha ezt az ember nem adja meg magának, akkor az az önszeretet hiányáról árulkodik. Akkor az önmagunkkal kapcsolatos negativitást kell elengedni. Semmiféle "önfejlesztés" nem hat addig, amíg az elengedés munkája nincs elvégezve....
Nem terveztem el, hogy "na, ma aztán beleélem magam", mégis folyamatosan az eszemben járt. Közben azért odafigyeltem rá, hogy szeressem magam azért mert ennyire vágyom rá, hogy jobbá tegyem az életünket. Vágyom a rendre a tisztaságra, arra, hogy a sajátomként gondozhassam a négyzetmétereket. Vágyom rá, hogy szépítgessem, csinosítgassam, igazi OTTHONná varázsoljam!!!
Egész nap ingatlanos oldalakat böngésztem, válogattam a lakások között. keresgéltem, hogy hol lehetnénk boldogok, vajon melyik lesz a mi otthonunk? annyira beleéltem magam, hogy szinte csodálkozom miért vagyunk még itt? Miért nem mehetek már???
Határtalan örömmel és boldogsággal tölt el az a tudat, hogy saját otthonunk van!! És az talán még jobban, hogy mindez az Élet, a Mindenség ajándéka. nem kell érte "keményen" megdolgoznom.
Mellesleg: elgondolkodtató a "keményen dolgozni" kifejezés. Hisz ez olyasmit sugall, hogy szenvedve, kelletlenül dolgozik az ember. Ez meg mit jelent? Hogy nagy benne az ellenállás, szeretetlenül végzi a dolgát, nincs benne öröme...Ellene úszik az Élet áramlásának. Ilyen hozzáállással vajon milyen pozitív végkifejlet várható??
Amikor az ember szívesen végzi a dolgát, lelkesedéssel, szívvel, akkor dolgozhat napi 12-16 órát is nem érzi "kemény munkának". Ha elfárad, akkor kipiheni magát és közben feltöltődik energiával. Meggyőződésem, hogy amikor valaki annyira fáradt, hogy nem tudja magát rendesen kipihenni, reggelente úgy kel fel, mint akit leütöttek az sokszor nem azért van, mert sokat dolgozik és keveset pihen, hanem azért, mert rengeted benne az ellenállás. Ilyenkor elengedni, elengedni, elengedni. persze szükség van elegendő pihenésre, és ha ezt az ember nem adja meg magának, akkor az az önszeretet hiányáról árulkodik. Akkor az önmagunkkal kapcsolatos negativitást kell elengedni. Semmiféle "önfejlesztés" nem hat addig, amíg az elengedés munkája nincs elvégezve....
2012. november 7., szerda
4.nap Minden halad...
Ma szerencsém volt, mert ragyogóan sütött a nap, úgyhogy rengeteg fény-csillanást láthattam :) Folyamatosan figyelmeztettek a szeretet erejére!
Viszont bennem volt egyfajta feszültség érzés. Többször rákoncentráltam, próbáltam tudatosan lazítani, de maradt.
No, akkor kopogtassunk!
Kopogtattam, csökkent, de ráébredtem, hogy még mindig az zavar, hogy a fizikai síkon nem látok lehetőséget arra, hogy otthonunk legyen. GYES-en lévő anyukák nehezen szoktak meggazdagodni - bár semmi sem lehetetlen.
Így hát miután csökkent a feszültség, elkezdtem ilyen mondatokat kopogtatni:
Elengedem azt az igényemet, hogy mindig tudnom kell a megoldást.
Nyugodtan bízhatok az életben.
Rengeteg olyan megoldás lehet, ami nem jut eszembe, vagy nem is tudok róla, de az élet elhozhatja a számomra.
Nem kell mindig mindent tudnom.
Az élet varázslatos, a csodák lehetségesek.
Amikor várandós voltam sem "csináltam" semmit, csak rábíztam a bennem zajló folyamatokat a természetre. Most is ezt kell tennem.
Akkor is jó ember leszek, ha hirtelen sok pénzhez jutok (nagyon fontos mondat ez!!)
Amikor a kopogtatás után megfogom a csuklóm, és kimondom: béke, akkor én vagy egy téli estét képzelek magam elé, ahol nagy pelyhekben hull a hó, és egészen mély a csend; vagy azt képzelem, hogy az Űrből nézem a Földet, ahogy lassan és méltóságteljesen forog a tengelye körül. Ez utóbbi azért is jó, mert tudom, hogy a problémákkal, görcsökkel, rohanással teli életünk ott zajlik a bolygó felszínén, mégis az egész kép nyugodt és gyönyörű...segít megszabadulni a békaperspektívától!!
A kopogtatás hatására teljesen elmúlt a feszültség!!!
Hogyan kopogtass?
Viszont bennem volt egyfajta feszültség érzés. Többször rákoncentráltam, próbáltam tudatosan lazítani, de maradt.
No, akkor kopogtassunk!
Kopogtattam, csökkent, de ráébredtem, hogy még mindig az zavar, hogy a fizikai síkon nem látok lehetőséget arra, hogy otthonunk legyen. GYES-en lévő anyukák nehezen szoktak meggazdagodni - bár semmi sem lehetetlen.
Így hát miután csökkent a feszültség, elkezdtem ilyen mondatokat kopogtatni:
Elengedem azt az igényemet, hogy mindig tudnom kell a megoldást.
Nyugodtan bízhatok az életben.
Rengeteg olyan megoldás lehet, ami nem jut eszembe, vagy nem is tudok róla, de az élet elhozhatja a számomra.
Nem kell mindig mindent tudnom.
Az élet varázslatos, a csodák lehetségesek.
Amikor várandós voltam sem "csináltam" semmit, csak rábíztam a bennem zajló folyamatokat a természetre. Most is ezt kell tennem.
Akkor is jó ember leszek, ha hirtelen sok pénzhez jutok (nagyon fontos mondat ez!!)
Amikor a kopogtatás után megfogom a csuklóm, és kimondom: béke, akkor én vagy egy téli estét képzelek magam elé, ahol nagy pelyhekben hull a hó, és egészen mély a csend; vagy azt képzelem, hogy az Űrből nézem a Földet, ahogy lassan és méltóságteljesen forog a tengelye körül. Ez utóbbi azért is jó, mert tudom, hogy a problémákkal, görcsökkel, rohanással teli életünk ott zajlik a bolygó felszínén, mégis az egész kép nyugodt és gyönyörű...segít megszabadulni a békaperspektívától!!
A kopogtatás hatására teljesen elmúlt a feszültség!!!
Hogyan kopogtass?
3.nap: Paktumok a Mindenséggel
Azt hiszem tegnap megértettem, miért kaptam álomban azt a feladatot, hogy a fogyásommal éppúgy foglalkozzam, mint a otthon-vonzó projektel.
A lakás manifesztálása nehéz dolog. Na nem a Mindenségnek nehéz, hanem nekem. Megteszem amit hitem szerint kell: vizualizálom, hogy már az új otthonunkban élünk, minden szép tiszta, elképzelem a festék szagot stb. Képzeletben bútorokat válogatok, csomagolok, költözködök. Megerősítéseket mondogatok: Megérdemeljük az új otthont, megengedem magamnak stb. A fizikai világban annyit tudok tenni, hogy ingatlanos és lakberendezési oldalakat böngészek és tervezgetek, válogatok. Viszont NINCS VISSZAJELZÉS!! Egy lakást nem tudsz lépésről-lépésre megteremteni - az egyszer csak ott lesz és kész!! Nagyon fent kell tartani a hitet, hogy ne bizonytalanodjon el az ember: vajon jól csinálom?
Ezért fontos számomra most a fogyás is: azt legalább tudom kontrollálni, és folyamatos a visszajelzés. Ha fogyok: jól megy! Ha nem fogyok: valamin változtatnom kell! Ez így megkönnyíti a dolgokat.
Ezen morfondíroztam tegnap. Olvasgattam Az Erő című könyvét a Titkos csajnak. Úgy vagyok a könyveivel, ahogy a Titokkal is voltam annak idején: egyes részei nagyon tetszenek, de a vannak részei, amik hihetetlen bárgyúk és gyermetegek!! Ellenben jó kis gyakorlatokat találtam! Az egyik az volt, hogy legyenek titkos jeleink a mindenséggel. Neki pl, ha megcsillan a fény valamin az azt jelenti, hogy a szeretetben van...Ez jó!! Elhatároztam, hogy átveszem. Persze gondolkodtam, hogy esetleg kitalálok valami más szimbólumot, de ez a fénycsillanós nagyon tetszik!!
Eszembe jutott, hogy a lakásra is kérhetnék ilyet! Ha jól megy a teremtés, és a saját otthon közeledik afelé, hogy fizikailag is megjelenjen a valóságomban, akkor szivárványt vagy pillangókat kérek jelnek! Azért ezeket, mert vizualizációban ezeket festettem a kislányom szobájának falára! Így legalább lesz valamiféle visszajelzésem!!
Hurrá!!
A lakás manifesztálása nehéz dolog. Na nem a Mindenségnek nehéz, hanem nekem. Megteszem amit hitem szerint kell: vizualizálom, hogy már az új otthonunkban élünk, minden szép tiszta, elképzelem a festék szagot stb. Képzeletben bútorokat válogatok, csomagolok, költözködök. Megerősítéseket mondogatok: Megérdemeljük az új otthont, megengedem magamnak stb. A fizikai világban annyit tudok tenni, hogy ingatlanos és lakberendezési oldalakat böngészek és tervezgetek, válogatok. Viszont NINCS VISSZAJELZÉS!! Egy lakást nem tudsz lépésről-lépésre megteremteni - az egyszer csak ott lesz és kész!! Nagyon fent kell tartani a hitet, hogy ne bizonytalanodjon el az ember: vajon jól csinálom?
Ezért fontos számomra most a fogyás is: azt legalább tudom kontrollálni, és folyamatos a visszajelzés. Ha fogyok: jól megy! Ha nem fogyok: valamin változtatnom kell! Ez így megkönnyíti a dolgokat.
Ezen morfondíroztam tegnap. Olvasgattam Az Erő című könyvét a Titkos csajnak. Úgy vagyok a könyveivel, ahogy a Titokkal is voltam annak idején: egyes részei nagyon tetszenek, de a vannak részei, amik hihetetlen bárgyúk és gyermetegek!! Ellenben jó kis gyakorlatokat találtam! Az egyik az volt, hogy legyenek titkos jeleink a mindenséggel. Neki pl, ha megcsillan a fény valamin az azt jelenti, hogy a szeretetben van...Ez jó!! Elhatároztam, hogy átveszem. Persze gondolkodtam, hogy esetleg kitalálok valami más szimbólumot, de ez a fénycsillanós nagyon tetszik!!
Eszembe jutott, hogy a lakásra is kérhetnék ilyet! Ha jól megy a teremtés, és a saját otthon közeledik afelé, hogy fizikailag is megjelenjen a valóságomban, akkor szivárványt vagy pillangókat kérek jelnek! Azért ezeket, mert vizualizációban ezeket festettem a kislányom szobájának falára! Így legalább lesz valamiféle visszajelzésem!!
Hurrá!!
2012. november 5., hétfő
2. nap, Hála
A mai nap nagyom jól indult. eddig még nem írtam róla, de az álmom óta belekezdtem a fogyókúrába is. Eddig nagyon jól haladok, szétválasztó étrendet alkalmazok és még nem csábultam el :)
Nekiálltam tornászni is, egyenlőre Callanteticsset valamint strechinget. Kicsit megerősödöm és lazulok, ekkora súllyal még nem merek elkezdeni keményebb tornát! Bár aki a Callaneticsset csinálta már, az tudja, hogy annak ellenére, hogy könnyűnek látszik, bizony egyáltalán nem az!
Mindez azért is megy ilyen könnyen, mert nagyon igyekszem kedves lenni magamhoz!
Tegnap este elkezdtem olvasni Rhonda Byrne Varázslat c. könyvét, ami a háláról szól. A múltkor leírtam mit gondolok a megbocsátásról. Jól elvagyok vele, nem okoz gondot :)
Ezzel a hála-dologgal nem így áll a helyzet. Sosem tudtam vele igazán megbarátkozni. Mindig úgy éreztem, hogy a hála az olyasmi, hogy előtte rosszul voltam, most már jobban vagyok, úgyhogy hála...
Hiába mondják, hogy ez kell ahhoz, hogy a teremtésem működjön valahogy...nekem nem szimpatikus egy olyan Mindenség, aki feltétlen hálálkodást vár el tőlem. Emberben sem szimpi az, aki állandóan felemlegeti, hogy mennyi mindent tesz értem, csakhogy ne felejtsek el hálás lenni...Az ilyentől inkább nem szeretek kapni semmit.
Az meg, hogy a hálámmal lekenyerezem a Mindenséget, és akkor kapok elég stréber dolognak tűnt előttem.
De mostanra már rájöttem, hogy nem a Mindenségnek van szüksége a hálámra, hanem NEKEM!!
Hiszen ha hálás vagyok az azt jelenti, hogy örülök az Életnek, örülök, hogy vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Nincs bennem elégedetlenség (hű, ez nehéz!!), és becsülök mindent a teremtésben!
Úgyhogy most jött el az ideje, hogy a hálával is dolgozzam!! Remekül megfér ez a szeretet-programommal és a lakás és fogyás-projekttel.
Ma reggel összeírtam 10 dolgot, amiért hálás vagyok. Könnyen ment és jól esett! Ezt így kell csinálnom az elkövetkezendő napokban is, minden áldott nap. Nem rossz ezzel indítani a napot!
Hálás vagyok, hogy elkezdtem foglalkozni a hálával :))
Nekiálltam tornászni is, egyenlőre Callanteticsset valamint strechinget. Kicsit megerősödöm és lazulok, ekkora súllyal még nem merek elkezdeni keményebb tornát! Bár aki a Callaneticsset csinálta már, az tudja, hogy annak ellenére, hogy könnyűnek látszik, bizony egyáltalán nem az!
Mindez azért is megy ilyen könnyen, mert nagyon igyekszem kedves lenni magamhoz!
Tegnap este elkezdtem olvasni Rhonda Byrne Varázslat c. könyvét, ami a háláról szól. A múltkor leírtam mit gondolok a megbocsátásról. Jól elvagyok vele, nem okoz gondot :)
Ezzel a hála-dologgal nem így áll a helyzet. Sosem tudtam vele igazán megbarátkozni. Mindig úgy éreztem, hogy a hála az olyasmi, hogy előtte rosszul voltam, most már jobban vagyok, úgyhogy hála...
Hiába mondják, hogy ez kell ahhoz, hogy a teremtésem működjön valahogy...nekem nem szimpatikus egy olyan Mindenség, aki feltétlen hálálkodást vár el tőlem. Emberben sem szimpi az, aki állandóan felemlegeti, hogy mennyi mindent tesz értem, csakhogy ne felejtsek el hálás lenni...Az ilyentől inkább nem szeretek kapni semmit.
Az meg, hogy a hálámmal lekenyerezem a Mindenséget, és akkor kapok elég stréber dolognak tűnt előttem.
De mostanra már rájöttem, hogy nem a Mindenségnek van szüksége a hálámra, hanem NEKEM!!
Hiszen ha hálás vagyok az azt jelenti, hogy örülök az Életnek, örülök, hogy vagyok és jól érzem magam a bőrömben. Nincs bennem elégedetlenség (hű, ez nehéz!!), és becsülök mindent a teremtésben!
Úgyhogy most jött el az ideje, hogy a hálával is dolgozzam!! Remekül megfér ez a szeretet-programommal és a lakás és fogyás-projekttel.
Ma reggel összeírtam 10 dolgot, amiért hálás vagyok. Könnyen ment és jól esett! Ezt így kell csinálnom az elkövetkezendő napokban is, minden áldott nap. Nem rossz ezzel indítani a napot!
Hálás vagyok, hogy elkezdtem foglalkozni a hálával :))
2012. november 4., vasárnap
A Kihívás első napja: beindultak az ellenerők!!
Találtam egy isteni videót (lásd lenn), amelyben szó esik egy 30 napos kihívásról.
Reggel megnéztem és úgy döntöttem belevágok!!
Ha már lúd, legyen kövér!!!
Hát, meg is lett az eredménye azt mondhatom!! Egész nap olyan bosszantó és szörnyű dolgokkal találtam magam szembe, hogy mostanra teljesen kipurcantam! Hallottam már arról, hogyha elkezdesz valamin dolgozni magadon, akkor ami először megjelenik az életedben az az adott dolog ELLENKEZŐJE! Tehát ha valaki elkezd dolgozni a bőségen, akkor először el fog veszíteni egy kis pénzt, vagy kap egy nagy számlát. Ha türelmesebb szeretnél lenni, akkor biztosan kifogod a leghosszabb sorokat a pénztárnál vagy órákat ülhetsz a dugóban.
Mert ugyebár hogyan is tudnál fejlődni ha nem vagy kihívások elé állítva?
Úgy látszik nekem most nagy lehet az elszántságom és valaki nagyon segít nekem odafennt, hogy ne legyen hiányom kihívásokban :)
Nem akarom itt most felsorolni a bosszúságaimat, legyen elég annyi, hogy a legenyhébb az volt, amikor egy zsúfolt bevásárlóközpontból kifelé jövet az ajtóban verekedett két...khm...szóval etnikai kisebbséghez tartozó gyerek. A nagyobbik földre szorította a kisebbiket. Nem tudtam elmenni tőlük a babakocsival, le kellett lassítanom. A kisebb erre felugrott a földről, és visszavágás gyanánt hatalmasat köpött a nagyobb gyerek felé, aki oldalt állt mellettem, és fürgén odébbugrott. Én láttam a felém repülő hatalmas köpetet, de a babakocsi miatt nem tudtam ugrani, úgyhogy az egész a hajamon és a kabátomon landolt...Hát mit ne mondjak az első gondolatomat le sem merem írni, szerintem ezért demokráciában börtön jár...Minden voltam, csak szeretetteljes nem!! Ráadásul ott bagózott a két gyerek mellett két nő, rikító ruhába, sminkbe, november elejére fittyet hányva magas sarkú papucsban. Lehet, hogy az anyák voltak, mindenesetre egy szót nem szóltak a gyerekekre! Szóval elgondolkodtam, hogy vajon "ezek" miért engednek meg maguknak mindent, hol van ilyenkor a karma, és rájuk miért nem vonatkozik semmilyen szabály? Aztán megkérdeztem magamtól, hogy vajon szeretetteljes cselekedet-e önmagammal szemben, ha ilyeneken gondolkodom. Nyilván, hogy nem...Nekem most a saját életemben van megoldanivalóm, a társadalmi problémákon hiába rágódom!
...De azért ott volt bennem, hogy vajon milyen kozmikus üzenet rejlik amögött, hogy még egy cigánykölök is köp rám :)
Azt hiszem dolgoznom kell az önértékelésemen... :))
Mindenesetre határozottan érzem, hogy beindultak az energiák, de ha lehet kedves Mindenség kicsit gyengédebb eszközökkel taníts :)
De a jó hír az, hogy régebben már ennyi kudarctól is nagyon megsértődtem volna és feladom az egészet! Hát, most nem teszem!!!
Reggel megnéztem és úgy döntöttem belevágok!!
Ha már lúd, legyen kövér!!!
Hát, meg is lett az eredménye azt mondhatom!! Egész nap olyan bosszantó és szörnyű dolgokkal találtam magam szembe, hogy mostanra teljesen kipurcantam! Hallottam már arról, hogyha elkezdesz valamin dolgozni magadon, akkor ami először megjelenik az életedben az az adott dolog ELLENKEZŐJE! Tehát ha valaki elkezd dolgozni a bőségen, akkor először el fog veszíteni egy kis pénzt, vagy kap egy nagy számlát. Ha türelmesebb szeretnél lenni, akkor biztosan kifogod a leghosszabb sorokat a pénztárnál vagy órákat ülhetsz a dugóban.
Mert ugyebár hogyan is tudnál fejlődni ha nem vagy kihívások elé állítva?
Úgy látszik nekem most nagy lehet az elszántságom és valaki nagyon segít nekem odafennt, hogy ne legyen hiányom kihívásokban :)
Nem akarom itt most felsorolni a bosszúságaimat, legyen elég annyi, hogy a legenyhébb az volt, amikor egy zsúfolt bevásárlóközpontból kifelé jövet az ajtóban verekedett két...khm...szóval etnikai kisebbséghez tartozó gyerek. A nagyobbik földre szorította a kisebbiket. Nem tudtam elmenni tőlük a babakocsival, le kellett lassítanom. A kisebb erre felugrott a földről, és visszavágás gyanánt hatalmasat köpött a nagyobb gyerek felé, aki oldalt állt mellettem, és fürgén odébbugrott. Én láttam a felém repülő hatalmas köpetet, de a babakocsi miatt nem tudtam ugrani, úgyhogy az egész a hajamon és a kabátomon landolt...Hát mit ne mondjak az első gondolatomat le sem merem írni, szerintem ezért demokráciában börtön jár...Minden voltam, csak szeretetteljes nem!! Ráadásul ott bagózott a két gyerek mellett két nő, rikító ruhába, sminkbe, november elejére fittyet hányva magas sarkú papucsban. Lehet, hogy az anyák voltak, mindenesetre egy szót nem szóltak a gyerekekre! Szóval elgondolkodtam, hogy vajon "ezek" miért engednek meg maguknak mindent, hol van ilyenkor a karma, és rájuk miért nem vonatkozik semmilyen szabály? Aztán megkérdeztem magamtól, hogy vajon szeretetteljes cselekedet-e önmagammal szemben, ha ilyeneken gondolkodom. Nyilván, hogy nem...Nekem most a saját életemben van megoldanivalóm, a társadalmi problémákon hiába rágódom!
...De azért ott volt bennem, hogy vajon milyen kozmikus üzenet rejlik amögött, hogy még egy cigánykölök is köp rám :)
Azt hiszem dolgoznom kell az önértékelésemen... :))
Mindenesetre határozottan érzem, hogy beindultak az energiák, de ha lehet kedves Mindenség kicsit gyengédebb eszközökkel taníts :)
De a jó hír az, hogy régebben már ennyi kudarctól is nagyon megsértődtem volna és feladom az egészet! Hát, most nem teszem!!!
2012. november 2., péntek
A megbocsátásról
Szerintem az egyik legjobb önfejlesztő kurzus vitathatatlanul a Course in Miracles (Út a csodákhoz). Sajnos magyarul még nem elérhető, de angolul le lehet tölteni a netről - bár nekem, aki nem vagyok angolból túl profi vért kell izzadnom, hogy megértsem, mert elég furi nyelvezete van. Nagyon keresztényies, ami nem meglepő, ha hozzávesszük, hogy állítólag maga Jézus a forrás! Nekem nagyon idegen a nyelvhasználata, de ha lehámozzuk róla ezt a mázat és a mondanivalóra figyelünk, akkor zseniális. A Course az emberi bűntudatra és a megbocsátásra helyezi a hangsúlyt. Nekem ez a megbocsátás téma mindig is érdekes volt - ugyanúgy, mint a hála, de erről majd később írok.
Nagyon sokan ajánljanak mindenféle megbocsátásos, meg elengedős rituálékat. Én úgy találtam, hogy attól, hogy kenetteljesen kijelentem: megbocsátok neked xy, attól még nem lett az igazi. Akkor sem, ha levelet írtam és kiadtam a sérelmemet, vagy gondolatban bosszútálltam és utána csináltam végig.
Legjobb a témában talán a Sorsfordító Megbocsátás c. könyv. Lényegében azt ajánlja, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy egy magasabb szemszögből teljesen másmilyen az, ami velünk történt, mint innen a földről nézve. felsőbb szemszögből minden azért történik velünk, hogy tanuljunk és gyógyítsuk magunkat.
Ezt vettem észre én is!! Hiszen gondoljunk csak bele: hol vagyok én megsérthető? Hol vagyok megalázható? Hol lehet engem bántani? Ott és csakis ott, ahol BELÜL NEM VAGYOK ELÉG ERŐS!!!
...mert ott még én is bántom magam...
...mert ott még én sem bízom magamban...
...mert ott én is bizonytalan és gyenge vagyok...
Ha valamiben erős az önbizalmam, és tudom, hogy jó vagyok, akkor hiába mond rám bárki bármi rosszat! Legyintek és kiröhögöm! Nem sértődök meg!!!
Épp ezért én nem szoktam erőlködni azon, hogy megbocsássak.
Ha még haragszom, akkor tudom, hogy még nem vagyok elég erős. Még dolgoznom kell magamon.
Ha meg megtettem és megerősödtem, akkor automatikusan megbocsátok. Nem készülök rá, nem szertartásozok...egyszer csak azt veszem észre, hogy már semmi sértődöttség vagy harag nincs bennem, ha az illetőre, vagy az adott esetre gondolok. Nem értek egyet azzal, amit csinált, de sokszor már röhögni is tudok az eseten. Magamon is meg rajta is.
Te hogy vagy ezzel?
Nagyon sokan ajánljanak mindenféle megbocsátásos, meg elengedős rituálékat. Én úgy találtam, hogy attól, hogy kenetteljesen kijelentem: megbocsátok neked xy, attól még nem lett az igazi. Akkor sem, ha levelet írtam és kiadtam a sérelmemet, vagy gondolatban bosszútálltam és utána csináltam végig.
Legjobb a témában talán a Sorsfordító Megbocsátás c. könyv. Lényegében azt ajánlja, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy egy magasabb szemszögből teljesen másmilyen az, ami velünk történt, mint innen a földről nézve. felsőbb szemszögből minden azért történik velünk, hogy tanuljunk és gyógyítsuk magunkat.
Ezt vettem észre én is!! Hiszen gondoljunk csak bele: hol vagyok én megsérthető? Hol vagyok megalázható? Hol lehet engem bántani? Ott és csakis ott, ahol BELÜL NEM VAGYOK ELÉG ERŐS!!!
...mert ott még én is bántom magam...
...mert ott még én sem bízom magamban...
...mert ott én is bizonytalan és gyenge vagyok...
Ha valamiben erős az önbizalmam, és tudom, hogy jó vagyok, akkor hiába mond rám bárki bármi rosszat! Legyintek és kiröhögöm! Nem sértődök meg!!!
Épp ezért én nem szoktam erőlködni azon, hogy megbocsássak.
Ha még haragszom, akkor tudom, hogy még nem vagyok elég erős. Még dolgoznom kell magamon.
Ha meg megtettem és megerősödtem, akkor automatikusan megbocsátok. Nem készülök rá, nem szertartásozok...egyszer csak azt veszem észre, hogy már semmi sértődöttség vagy harag nincs bennem, ha az illetőre, vagy az adott esetre gondolok. Nem értek egyet azzal, amit csinált, de sokszor már röhögni is tudok az eseten. Magamon is meg rajta is.
Te hogy vagy ezzel?
2012. november 1., csütörtök
Cselekvési terv és az esélytelenek nyugalma
Tegnap elég sűrű napunk volt, ügyeket intéztem. De arra volt időm, hogy összeállítsak egy "cselekvési tervet" az anyagi bőség megteremtésére. Eddig is csináltam ezeket a dolgokat persze, de ötletszerűbben. Most így leírva hivatalosabb formát öltött. :)
1. Először is naponta legalább egyszer meghallgatom a Gazdagság cd-t
2. vizualizációs gyakorlat (Agykontrollosoknak: programozás)
3. kikopogtatni a következő korlátozó hiedelmeket: "nem érdemlem meg", "nem kaphatok", és "úgysem lesz belőle semmi"
4.tudatosítani a bőséget, odafigyelni a bőségre
Úgy gondoltam először a bőség-témán dolgozom, utána jöhet a fogyás. Nem akartam elaprózni magam :)
...Hát nagyon úgy néz ki, hogy az Univerzum nem ezt gondolja és ezt elég egyértelműen a tudtomra is adta: egy álom formájában.
Van egy német énekes fiú, aki nekem nagyon tetszik. Azt álmodtam, hogy a koncertjükön vagyok. Magára a koncertre nem emlékszem, csak arra, hogy már vége és sétálok haza. Egyszer csak megláttam pár rajongót, ahogy egy kapualjban beszélgettek a zenekar tagjaival. Tudtam, hogy mindjárt ki fog jönni Ő is...Ettől kicsit szaporább lett a pulzusom :))) Rámtört az a bizonyos rég nem érzett bizsergető, izgi érzés amikor...naaa, tudod miről beszélek :)))))
Aztán hirtelen eszembe jutott: hiszen én már kövér vagyok!!
...És teljesen megnyugodtam, és léleknyugalommal odasétáltam autogrammot kérni!!!
Felébredtem...Hú, a mindenit, hát ehhez aztán nem kell Freud-nak lenni!!!
Hiába élvezetes az a bizonyos "izgi és bizsergető" érzés, bizony sokszor lett a vége méltatlan és megalázó helyzet és elutasítás. Méghozzá érthetetlen módon - legalábbis akkoriban nem értettem, sőt sokszor maguk a szóban forgó úriemberek sem, hogy miért is utasítanak el tulajdonképpen.
Én már tudom: hiába volt látszólag minden rendben, az elfojtott öngyűlöletem, bizonytalanságom szeretet és elfogadáskoldusságom kisugárzott. Nyilvánvaló, hogy egy olyan embert, aki nem szereti önmagát nagyon nehéz szeretni. El kellet, hogy utasítsanak, mert én is elutasítottam önmagamat...
De hiába döbbentem rá, hogy ez így van, hiába tudatosítottam! Belül az ÉRZELMEK SZINTJÉN még mindig féltem...Ezért NEM ELÉG AZ ANALÍZIS, NEM ELÉG TUDNI, HOGY MI A BAJ!!!
EL KELL VÉGEZNI AZ ÉRZELMI FELSZABADÍTÓ MUNKÁT!!
Különben a testben mutatkozik meg! És kedves nőtársaim senkinek ne legyenek illúziói! A tudatalatti nagyon-nagyon sokszor erősebb, mint tudatos, tehát ilyen belső hozzáállással majdhogynem lehetetlen lefogyni, vagy ha sikerül is, az ember pillanatok alatt visszaszedi!!!
Hiszen a hájréteg megvéd! Az ember lánya az esélytelenek nyugalmával jár-kel, nincs izgalom és bizsergés, de nincs visszautasítottság és megalázottság sem!! Tulajdonképpen sokkal nyugodtabb és békésebb vagyok, teljesen kiiktatódott egy stressz-faktor az életemből!!
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki a pasik távoltartása miatt növeszt maga köré hájpáncélt, de szerintem nem árt figyelembe venni ezt a szempontot is. Legalábbis az én készséges és együttműködő tudatalattim ezt üzente nekem egy álmon keresztül. Ráadásul a minta megérett a tisztításra, hiszen ezért tudatosult. Még nem tudom hogyan fogom végrehajtani, de nemsokára kiókumulálom :)
1. Először is naponta legalább egyszer meghallgatom a Gazdagság cd-t
2. vizualizációs gyakorlat (Agykontrollosoknak: programozás)
3. kikopogtatni a következő korlátozó hiedelmeket: "nem érdemlem meg", "nem kaphatok", és "úgysem lesz belőle semmi"
4.tudatosítani a bőséget, odafigyelni a bőségre
Úgy gondoltam először a bőség-témán dolgozom, utána jöhet a fogyás. Nem akartam elaprózni magam :)
...Hát nagyon úgy néz ki, hogy az Univerzum nem ezt gondolja és ezt elég egyértelműen a tudtomra is adta: egy álom formájában.
Van egy német énekes fiú, aki nekem nagyon tetszik. Azt álmodtam, hogy a koncertjükön vagyok. Magára a koncertre nem emlékszem, csak arra, hogy már vége és sétálok haza. Egyszer csak megláttam pár rajongót, ahogy egy kapualjban beszélgettek a zenekar tagjaival. Tudtam, hogy mindjárt ki fog jönni Ő is...Ettől kicsit szaporább lett a pulzusom :))) Rámtört az a bizonyos rég nem érzett bizsergető, izgi érzés amikor...naaa, tudod miről beszélek :)))))
Aztán hirtelen eszembe jutott: hiszen én már kövér vagyok!!
...És teljesen megnyugodtam, és léleknyugalommal odasétáltam autogrammot kérni!!!
Felébredtem...Hú, a mindenit, hát ehhez aztán nem kell Freud-nak lenni!!!
Hiába élvezetes az a bizonyos "izgi és bizsergető" érzés, bizony sokszor lett a vége méltatlan és megalázó helyzet és elutasítás. Méghozzá érthetetlen módon - legalábbis akkoriban nem értettem, sőt sokszor maguk a szóban forgó úriemberek sem, hogy miért is utasítanak el tulajdonképpen.
Én már tudom: hiába volt látszólag minden rendben, az elfojtott öngyűlöletem, bizonytalanságom szeretet és elfogadáskoldusságom kisugárzott. Nyilvánvaló, hogy egy olyan embert, aki nem szereti önmagát nagyon nehéz szeretni. El kellet, hogy utasítsanak, mert én is elutasítottam önmagamat...
De hiába döbbentem rá, hogy ez így van, hiába tudatosítottam! Belül az ÉRZELMEK SZINTJÉN még mindig féltem...Ezért NEM ELÉG AZ ANALÍZIS, NEM ELÉG TUDNI, HOGY MI A BAJ!!!
EL KELL VÉGEZNI AZ ÉRZELMI FELSZABADÍTÓ MUNKÁT!!
Különben a testben mutatkozik meg! És kedves nőtársaim senkinek ne legyenek illúziói! A tudatalatti nagyon-nagyon sokszor erősebb, mint tudatos, tehát ilyen belső hozzáállással majdhogynem lehetetlen lefogyni, vagy ha sikerül is, az ember pillanatok alatt visszaszedi!!!
Hiszen a hájréteg megvéd! Az ember lánya az esélytelenek nyugalmával jár-kel, nincs izgalom és bizsergés, de nincs visszautasítottság és megalázottság sem!! Tulajdonképpen sokkal nyugodtabb és békésebb vagyok, teljesen kiiktatódott egy stressz-faktor az életemből!!
Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenki a pasik távoltartása miatt növeszt maga köré hájpáncélt, de szerintem nem árt figyelembe venni ezt a szempontot is. Legalábbis az én készséges és együttműködő tudatalattim ezt üzente nekem egy álmon keresztül. Ráadásul a minta megérett a tisztításra, hiszen ezért tudatosult. Még nem tudom hogyan fogom végrehajtani, de nemsokára kiókumulálom :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)