2012. november 2., péntek

A megbocsátásról

Szerintem az egyik legjobb önfejlesztő kurzus vitathatatlanul a Course in Miracles (Út a csodákhoz). Sajnos magyarul még nem elérhető, de angolul le lehet tölteni a netről - bár nekem, aki nem vagyok angolból túl profi vért kell izzadnom, hogy megértsem, mert elég furi nyelvezete van. Nagyon keresztényies, ami nem meglepő, ha hozzávesszük, hogy állítólag maga Jézus a forrás! Nekem nagyon idegen a nyelvhasználata, de ha lehámozzuk róla ezt a mázat és a mondanivalóra figyelünk, akkor zseniális. A Course az emberi bűntudatra és a megbocsátásra helyezi a hangsúlyt. Nekem ez a megbocsátás téma mindig is érdekes volt - ugyanúgy, mint a hála, de erről majd később írok.

Nagyon sokan ajánljanak mindenféle megbocsátásos, meg elengedős rituálékat. Én úgy találtam, hogy attól, hogy kenetteljesen kijelentem: megbocsátok neked xy, attól még nem lett az igazi. Akkor sem, ha levelet írtam és kiadtam a sérelmemet, vagy gondolatban bosszútálltam és utána csináltam végig.

Legjobb a témában talán a Sorsfordító Megbocsátás c. könyv. Lényegében azt ajánlja, hogy mindig tartsuk szem előtt, hogy egy magasabb szemszögből teljesen másmilyen az, ami velünk történt, mint innen a földről nézve. felsőbb szemszögből minden azért történik velünk, hogy tanuljunk és gyógyítsuk magunkat.

Ezt vettem észre én is!! Hiszen gondoljunk csak bele: hol vagyok én megsérthető? Hol vagyok megalázható? Hol lehet engem bántani? Ott és csakis ott, ahol BELÜL NEM VAGYOK ELÉG ERŐS!!!

...mert ott még én is bántom magam...
...mert ott még én sem bízom magamban...
...mert ott én is bizonytalan és gyenge vagyok...

Ha valamiben erős az önbizalmam, és tudom, hogy jó vagyok, akkor hiába mond rám bárki bármi rosszat! Legyintek és kiröhögöm! Nem sértődök meg!!!

Épp ezért én nem szoktam erőlködni azon, hogy megbocsássak.
Ha még haragszom, akkor tudom, hogy még nem vagyok elég erős. Még dolgoznom kell magamon.
Ha meg megtettem és megerősödtem, akkor automatikusan megbocsátok. Nem készülök rá, nem szertartásozok...egyszer csak azt veszem észre, hogy már semmi sértődöttség vagy harag nincs bennem, ha az illetőre, vagy az adott esetre gondolok. Nem értek egyet azzal, amit csinált, de sokszor már röhögni is tudok az eseten. Magamon is meg rajta is.

Te hogy vagy ezzel?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése