Huh, elég sok dolog történt az elmúlt napokban- legfőképp belül.
A szeretet elkezdte tisztító munkáját. Fájt. Érdekes, milyen sokan félnek a szeretetet átélni, nehogy érezni kelljen ezt a fájdalmat. Pedig a szeretet soha sem fáj. SOHA!!
Mindössze annyi történik, hogy a szeretet hatására a szívünket körülvevő falak kezdenek leomlani. Na ez az, ami fáj!! Felépítettük őket, gondosan, évek alatt őrizgettük, nehogy megrepedjenek. Elzártunk mögéjük minden fájdalmat, minden lelki sérülést, fájó emléket. Aztán jön a szeretet és az egészet megrepeszti! Ami mögé volt rejtve kizúdul és tenni kell vele valamit. Vissza lehet menekülni? Vissza hát, épp csak nem érdemes, mert az elfojtott érzések nem tűnnek el. Folyamatosan elő-elő kívánnak törni azért, hogy meggyógyulhassanak.
Nekem most a legfontosabb munkám az volt, hogy semlegesítsem Anyukám két belém programozott mondatát: "Kislányom, neked úgy sem sikerül semmi!" "Úgy sem lesz belőle semmi!"
Rengetegszer hallottam őket, és mivel jó kislány vagyok el is fogadtam és természetesen meg is valósítottam őket az életemben.
Ezeket tisztítottam az elmúlt napokban és közben annyi érzelem szabadult fel, hogy írni sem tudtam, mert mire leírtam volna, már egy újabb réteggel találtam magam szemben.
Először is sok volt bennem a düh. Nem csoda!! Amikor az ember olyanokat hall gyerekkorában, hogy valami rejtélyes oknál fogva mások kivételezett helyzetben vannak, nekik minden csodálatos mód megvalósul, Te meg valamiért a peches kategóriába tartozol és ne is próbálkozz...Hát mi mást idézhetne elő, mint elkeseredést, kétségbeesés, majd tehetetlen dühöt és lázadást. Ez fűtötte kamaszkorom lázadását, és a rengeteg tévutat: azt pontosan tudtam, hogy mit NEM akarok. be akartam bizonyítani, hogy nekem IGENIS sikerülhet, hogy nem vagyok rosszabb, mint a mázlisták. Persze az egész vállalkozás kudarcra volt ítélve, hiszen a bennem lévő ellenség ellen küzdve akármikor is nyertem volt bennem egy vesztes is. Ezért nem szabad ellenállni a "gonosznak", nem szabad harcolni, mert ha legyőztük önmagunkat, akkor lesz egy részünk, aki győz- de lesz egy vesztes is...Felismerni, átminősíteni, elengedni...Ezek a helyes eszközök, nem a harc!!
Nyilvánvalóan nem jutottam sehova, ha csak valami elől menekültem és nem tudtam mifelé...
Fontos azonban megjegyeznem, hogy felesleges az ilyen démoni szülői üzenetek miatt (így hívja a tranzakció analízis) bárkit is hibáztatni, hisz mindig mindenki azt kapja ami a fejlődése folyamatában a legfontosabb tanulnivaló.
Ráadásul - hogy valami igazán vigasztalót is mondjak - ha ennyire központi helyen van, mondjuk a siker témája az ember életében, akkor igenis sorsfeladat ennek átminősítése sikertelenségből sikerbe. Mindig is reménykedtem ebben, de amikor elolvastam Dan Millmann: erre születtél c. könyvét, és kiderült, hogy 35/8-as vagyok, akkor óriási megerősítést kaptam erről! Életfeladatom a siker, a népszerűség, a hatalom, de nem a gagyi bulvár forma, hanem az IGAZI bőség és hatalom. Ami belső elsősorban.És bennem van, akármennyire is nem érzem még - vagy csak kevéssé érzem :)
Nem kell megszereznem - csak lebontanom az előtte álló falakat, melyek fájdalmas érzésekből és korlátozó hiedelmekből épültek!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése