Pár nap múlva lejár a 30 napos kihívás!
Hát nem gondoltam, hogy ez lesz belőle!! Valami olyasmire számítottam, hogy rózsaszín-szeretet felhőben úszom majd, vagy ilyesmi, ehelyett alig volt időm valamire is, mert sorjáztak az ötletek. Mindenesetre fordulatot vett az életem, ha nem is olyat, mint amire számítottam!!
a legjobb viszont az, hogy megtanultam a szeretere fókuszálni, napjában sokszor megkérdezem magamtól, hogy hogyan is állunk? Mennyi szeretet, öröm, hála stb van bennem ebben a pillanatban?
Nem lebegek örökké - az valahogy nem is volna természetes - de ha túlságosan belealudnék a pillanatba, akkor sokszor oldalbabök egy belső ujj :) : Hé, ébresztő! Fókuszálj a szeretetre!!
A lázas alkotás ellenére a külső dolgaim is viszonylag jól alakulnak, legalábbis ahhoz képest, amilyen siralmas volt a helyzet az utóbbi időben. Érdemes kitűzni ilyen kihívásokat, mert ténylegesen segít összeszedetnek maradni, és ad egy irányt ami felé az ember lánya mehet - legalábbis belső irányt. És ettől kívül is belendülnek a dolgok!!!!
Most megyek, megfürdetem a kislányomat. Olyan egy tünemény!! Minden pillanatban hálát adok a gyerekeimért!!
Valahogy összehozom azt az otthont magunknak!!!!!!!! Megérdemlik a gyerkőceim, hogy szép otthonuk legyen!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése