Viszont bennem volt egyfajta feszültség érzés. Többször rákoncentráltam, próbáltam tudatosan lazítani, de maradt.
No, akkor kopogtassunk!
Kopogtattam, csökkent, de ráébredtem, hogy még mindig az zavar, hogy a fizikai síkon nem látok lehetőséget arra, hogy otthonunk legyen. GYES-en lévő anyukák nehezen szoktak meggazdagodni - bár semmi sem lehetetlen.
Így hát miután csökkent a feszültség, elkezdtem ilyen mondatokat kopogtatni:
Elengedem azt az igényemet, hogy mindig tudnom kell a megoldást.
Nyugodtan bízhatok az életben.
Rengeteg olyan megoldás lehet, ami nem jut eszembe, vagy nem is tudok róla, de az élet elhozhatja a számomra.
Nem kell mindig mindent tudnom.
Az élet varázslatos, a csodák lehetségesek.
Amikor várandós voltam sem "csináltam" semmit, csak rábíztam a bennem zajló folyamatokat a természetre. Most is ezt kell tennem.
Akkor is jó ember leszek, ha hirtelen sok pénzhez jutok (nagyon fontos mondat ez!!)
Amikor a kopogtatás után megfogom a csuklóm, és kimondom: béke, akkor én vagy egy téli estét képzelek magam elé, ahol nagy pelyhekben hull a hó, és egészen mély a csend; vagy azt képzelem, hogy az Űrből nézem a Földet, ahogy lassan és méltóságteljesen forog a tengelye körül. Ez utóbbi azért is jó, mert tudom, hogy a problémákkal, görcsökkel, rohanással teli életünk ott zajlik a bolygó felszínén, mégis az egész kép nyugodt és gyönyörű...segít megszabadulni a békaperspektívától!!
A kopogtatás hatására teljesen elmúlt a feszültség!!!
Hogyan kopogtass?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése