Tegnap egész nap semmi de semmi másra nem tudtam gondolni, csak a leendő otthonunkra!!
Nem terveztem el, hogy "na, ma aztán beleélem magam", mégis folyamatosan az eszemben járt. Közben azért odafigyeltem rá, hogy szeressem magam azért mert ennyire vágyom rá, hogy jobbá tegyem az életünket. Vágyom a rendre a tisztaságra, arra, hogy a sajátomként gondozhassam a négyzetmétereket. Vágyom rá, hogy szépítgessem, csinosítgassam, igazi OTTHONná varázsoljam!!!
Egész nap ingatlanos oldalakat böngésztem, válogattam a lakások között. keresgéltem, hogy hol lehetnénk boldogok, vajon melyik lesz a mi otthonunk? annyira beleéltem magam, hogy szinte csodálkozom miért vagyunk még itt? Miért nem mehetek már???
Határtalan örömmel és boldogsággal tölt el az a tudat, hogy saját otthonunk van!! És az talán még jobban, hogy mindez az Élet, a Mindenség ajándéka. nem kell érte "keményen" megdolgoznom.
Mellesleg: elgondolkodtató a "keményen dolgozni" kifejezés. Hisz ez olyasmit sugall, hogy szenvedve, kelletlenül dolgozik az ember. Ez meg mit jelent? Hogy nagy benne az ellenállás, szeretetlenül végzi a dolgát, nincs benne öröme...Ellene úszik az Élet áramlásának. Ilyen hozzáállással vajon milyen pozitív végkifejlet várható??
Amikor az ember szívesen végzi a dolgát, lelkesedéssel, szívvel, akkor dolgozhat napi 12-16 órát is nem érzi "kemény munkának". Ha elfárad, akkor kipiheni magát és közben feltöltődik energiával. Meggyőződésem, hogy amikor valaki annyira fáradt, hogy nem tudja magát rendesen kipihenni, reggelente úgy kel fel, mint akit leütöttek az sokszor nem azért van, mert sokat dolgozik és keveset pihen, hanem azért, mert rengeted benne az ellenállás. Ilyenkor elengedni, elengedni, elengedni. persze szükség van elegendő pihenésre, és ha ezt az ember nem adja meg magának, akkor az az önszeretet hiányáról árulkodik. Akkor az önmagunkkal kapcsolatos negativitást kell elengedni. Semmiféle "önfejlesztés" nem hat addig, amíg az elengedés munkája nincs elvégezve....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése