Annyit hallottam és olvastam, hogy ne a külső dolgoktól várjuk a boldogságot, hogy szinte letiltottam magamnak minden "tárgyi" örömöt.
Persze ez sem ment volna, ha nincs bennem kompatibilitás a dologgal kapcsolatban.
Gyerekkoromban állandóan azt hallottam, hogy az élet nagyon nehéz, állandóan alkalmazkodni és lemondani kell. Szegények vagyunk, és nem engedhetünk meg magunknak mindent. Nem szabad követelőzni, nem szabad akarni dolgokat. Emlékszem volt egy játékbolt, aminek a kirakatát sokszor megcsodáltam, de arról nincs emlékem, hogy valaha is bent jártam volna és kaptam volna valamit. Egyáltalán nem emlékszem olyanra, hogy vágytam valamire és megkaptam volna...
Sőt istenigazából arra sem emlékszem, hogy vágytam volna valamire, egyetlen esetet kivéve: nyári balatoni táborozáskor láttam egy sárga, felfújható nagy gumizsiráfot! Azt nagyon szerettem volna!! Évről-évre megcsodáltam - de sosem kaptam meg...
Tény és való, hogy az utóbbi években a sok belső munkának köszönhetően hatalmasat nőtt a szeretetre, örömre, belső békére való képességem. Viszont az életem körülményei nem tükrözik ezt - úgy tűnik lemaradásban vannak. Épp ideje hát, hogy utolérje egymást a külső és a belső!!
(Egyébként ezért kezdtem bele ebbe a blogírás dologba is...Eddig minden csak belül volt...Ez már egy lépés ahhoz, hogy kijöjjön :))
A tegnapi nyugalmas nap után már tűnődtem, hogy vajon mi lesz a következő tisztítanivaló feladat? Mit dob a felszínre a tudatalattim? Mit hoz elém az Élet?
Reggel gyanútlanul rákkatintottam erre a videóra és már az első percben sírógörcsöt kaptam!
Ajánlom mindenkinek, akinek olyan blokkja van belül, hogy nem kaphat meg dolgokat!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése